1. A séma- és klisérendszer, avagy: "Adjuk el!"

    Az alapkoncepció problémái egyetlen fõ okra vezethetõek vissza: egy sorozat csak akkor készülhet el, ha van rá pénz, ahhoz pedig producerek kellenek. Egy producer általában nem csak akkor támogat(hat) valamit, ha lát benne fantáziát, hanem akkor és csak akkor, ha biztosan tudható, hogy az profitot termel, vagyis bevételt hoz a konyhára, vagyis megtérül a producer és a támogatók befektetett pénze.
    Ez pedig úgy érhetõ el, ha a sorozat tartalmazza azokat a mûfajra jellemzõ elemeket, melyek már kipróbáltan népszerûek, ezzel biztosan szereznek maguknak közönséget, vagyis nézettséget, vagyis reklámidõt^*, végsõ soron pedig bevételt. Ez pedig a jól bevált hollywoodi klisé-, vagyis filmes séma-rendszer alkalmazásával érhetõ el. Ez persze elég leegyszerûsített modell, de nagyjából így mûködik.
    A sémarendszer minden mûfajra tartalmaz alapvetõ "szabályokat", sorozatok esetében pedig ezek néha olyan erõsnek tûnnek, hogy irreálissá teszik a történések sebességét. Egy sorozat elsõ részében ugyanis meg kell ismernünk egy alaphelyzetet (ami itt az, hogy két testvér egy házban éli életét), illetve annak megváltozását (vagyis, hogy a harmadik testvér érkezésével és a boszorkányerõk megjelenésével felborul ez a helyzet). Emellett meg kell tudnunk a lehetõ legtöbbet a fõszereplõinkrõl, azok viszonyrendszerérõl, a sorozat lényegérõl, meg hogy mire számíthatunk a továbbiakban. Persze akadhatnak sötét foltok a jövõre nézve, lehetnek olyan dolgok, amiket még nem tudunk vagy nem értünk biztosan, de az ilyen elemek száma mindenképpen minimális kell, hogy legyen.

   * A reklámidõ azért a legfontosabb tényezõ, mert minden kereskedelmi tévét a reklámok, vagyis a befektetõ cégek tartanak el. Ha sokan néznek egy bizonyos mûsort, akkor az adott hirdetõ szívesebben teszi a mûsor szünetébe reklámját, mert akkor tudja, hogy azt sokan fogják látni, és ettõl többen is fogják megvenni a termékét. Persze a tévécsatornák is dörzsöltek: a nagy nézettségû mûsorok elõtt, után és közben sokkal drágább egy ilyen "reklámhely", mint egy kevésbé nézett mûsornál. Például a híradó elõttre reklámhelyet venni sokkal többe kerül, mint egy éjszakai mûsor elõtti reklám, egyszerûen azért, mert a híradót rengetegen nézik, az éjszakai mûsort meg valószínûleg jóval kevesebben.

   
    2. A klisék és okaik

    De nézzük meg, mit jelent mindez a gyakorlatban. A Bûbájos boszorkák legelsõ részében nem csak azt tudjuk meg, hogy a három lány valójában boszorkány és ezzel meg kell birkózniuk, hanem a párbeszédeken keresztül megismerünk konfliktusokat, így Phoebe és Prue vagy Andy és Prue kapcsolatát. A "konfliktus" szó itt persze nem szembenállást vagy erõs összetûzést jelent, hanem megoldandó viszonyt, ami a Prue-Phoebe kapcsolat esetében a jellemek különbsége, az Andy-Prue páros esetében pedig a boszorkánytitok elhúzódó problémája.

    Az elõzõ bekezdésbõl látszik az elsõ részek egy másik jellemzõje: bár három fõszereplõnk is van, a történet Prue figurájára van kihegyezve. Neki vannak csak hosszabb, mélyebb konfliktusai (az elõbb említett módon Phoebe-vel és Andyvel), valamint legidõsebb testvérként a problémákat (magánéletieket és mágikusakat egyaránt) õ oldja meg.
    Ez két dolognak tudható be. Az egyik, hogy Shannen Doherty volt az egyetlen felkapott, híres és ismert színész a lányok közül a sorozat elején (fõleg a Beverly Hills 90210 révén), Holly Marie Combs és Alyssa Milano nagyobb népszerûségre csak magában a sorozatban tettek szert. Nem is csoda, hogy õk az elsõ sorozatban csak egy rész alatt megoldható problémákat kapnak, vagyis olyanokat, amikrõl az egyes részek elején szerzünk tudomást (pl. Phoebe nem tud munkát szerezni), és amikre a rész végére megoldást találnak (ami ebben az esetben az, hogy Phoebe rájön, tanulnia kell még, hogy jó munkát szerezhessen a késõbbiekben).
    Késõbb is jellemzõ lesz az a felosztás, hogy a három lány közül egy kerül elõtérbe: A második sorozat fõvonala Piperre koncentrál (a szerelmi évõdéssel Dan és Leo közt), a negyedik pedig Phoebe és Cole kapcsolatára helyezi a hangsúlyt, bár ez utóbbi szál jócskán belefonódik a fõ mágikus történetbe is. A harmadik és az ötödik sorozat a legkiegyensúlyozottabb annak ellenére, hogy az ötödikben nagy hangsúlyt kap Piper és Leo gyermekáldása (a hatodik sorozatban pedig minden felborulni látszik, de errõl egy késõbbi fejezetben). Az alkalmazott séma itt az, hogy csak egyetlen, több részen átívelõ szál lehet egy sorozatban, különben a nézõ elveszti a fonalat. Ezért látjuk azt például, visszatérve az elsõ sorozatra, hogy Piper és Phoebe egy-egy problémája a rész elején merül fel, a végére pedig megoldódik és lezárul.

    Újabb klisé a "tanulság-motívum": minden részben valaki elég hangsúlyosan kimondja, akár csak egyetlen mondatban is, hogy "igen, én ezt és ezt tanultam ebbõl" vagy "rájöttem, hogy ez és ez a problémám megoldása". Ez mindig a rész végén, a mágikus szál nyugvópontja után, általában a három testvér közös beszélgetéseinél történik meg, és az is elég nagy (és felettébb vicces) klisé, hogy mielõtt valaki kimondja a "tanulság-mondatot", mindig sóhajt egyet. Szerencsére ez a séma a késõbbi sorozatokban enyhül, de sajnos megmarad.
    Néha még rá is játszanak a sémára, betudva ezt a Charmed-világ rendes mûködésének. A lányok ugyanis egy idõ után "megszokják" a tanulságok szükségességét, és amikor beáll egy-egy furcsa helyzet (pl. a Siren Song c. részben, mikor Piper születendõ babája kicseréli Leo és Piper varázserejét), emlékeztetik is egymást: "tudjátok, hogy majd csak akkor lesz rendben megint minden, ha megtanuljátok a leckéteket!"

   3. Összefoglalva...

    Ha mindezeket a sémákat és kliséket felhasználtuk (és kell is, ha eladható sorozatot akarunk kiadni a kezünkbõl), oly módon kell összeraknunk és tálalnunk azokat, hogy minden átlagnézõ számára követhetõek legyenek, és emellett még ne tûnjön el a sorozat élvezhetõsége. A sok sablon az oka annak, hogy a Charmed igazi, valóban saját arcát csak a harmadik-negyedik sorozatra éri el, hiszen ekkor már egyéni vonásai is kipróbáltak és elég népszerûek ahhoz, hogy minimálisra redukálják, vagy jobb esetben teljesen elhagyják a sablonok egy részét.