Kis hazánk egyik legszínesebb zenekara, a glam kinézetérõl és profi, lelkes, slágeres punkmetáljáról híres Junkies együttes 2001. április 6-án jelenteti meg SX7 (ejtsd: "esik szét") címû, új - sorrendben negyedik - albumát. Ennek örömén egy Teréz körúti tetoválószalonban beszélgetünk az ott piercingmesterként bedolgozó Barbaró Attila gitárossal és az énekes Szekeres Andrással (a zenekar harmadik kulcsfigurája, Riki Church amerikai-magyar basszusgitáros éppen Los Angelesben piheni ki a lemezfelvétel fáradalmait). Az interjú dinamikus egyensúlyát a két riportalany eltérõ habitusa biztosítja: a zenekar fõ dalszerzõje, a "van, ki vasárnap betéve tudja a Bibliát / mégis hétfõn betépve dugja a kisfiát" és hasonló frappáns sorok révén a legszórakoztatóbb hazai rockszövegírók közé számító, 30 éves, kétméteres Barbaró nyugodt típus, míg a nála egy fejjel alacsonyabb, három és fél évvel fiatalabb Szekeres maga a megtestesült izgékonyság. Ez az elsõ olyan interjújuk, amit úgy adnak, hogy a kérdezõ már hallotta az SX7 albumot, ám a másfél órás beszélgetés során szó esik a Junkies teljes karrierjérõl, és eközben fény derül néhány eddig homályban hagyott részletre is.
ÕSTÖRTÉNET
Mióta van Junkies?
Attila: A megalakulás teljesen más felállásban történt. Volt régen egy Jack Daniel's nevû zenekar, ahonnan kiszálltak zenészek, és csak egy eredeti tag maradt benne, Somogyi Csaba gitáros, aki próbálta újjáéleszteni az együttest. Hozzá csatlakoztam én, plusz egy dobos és egy énekes barátom, Csordás Tibi. Ez 1992 végén, '93 elején volt. El is kezdtünk csinálni számokat, és felvettük az elsõ anyagunkat, ami Rock&Roll címmel jelent meg, csak kazettán. Az már Junkies néven jött ki, mert gondoltuk, hogy ez már nem igazán Jack Daniel's, és inkább kitaláltunk egy új nevet. A felvételek alatt is voltak tagcserék, például a dobos kiszállt, és akkor jött a képbe Jódli, aki korábban a Jack Daniel's-ben dobolt. Jódli után ismerkedtünk meg Rikivel, aki akkor tért haza Amerikából. Összebarátkoztunk, tetszett neki a dolog, nekünk is õ, meg a hozzáállása, így õ lett a basszusgitárosunk. A kazetta '94 áprilisában megjelent, viszont utána problémáink akadtak Tibivel, fõleg zenei jellegû nézeteltérések, és akkor vettük be a helyére Andrást. Utána nem sokkal a gitáros srác, aki végül is az egészet alapította, kilépett. Idõsebb is volt nálunk, és ez az új irányvonal, amit a mai napig is csinálunk, nem igazán jött be neki. Onnantól kezdve maradtunk négyen, és utána csináltuk meg a Káros az egészségre címû kazettát. Igazából András beszállásától számítjuk a zenekar létezését.
Az mikor is volt?
András: '94 júliusában. Pont a 20. szülinapom elõtt voltam egy héttel. Nekem is nagy dilemma elõzte meg a beszállást, mert voltak komolyabbnak mondható zenekaraim, mint például az Onix, és nem szerettem volna cserben hagyni õket, de végül is ezt az alkalmat nem akartam kihagyni.
Miféle zenei múltatok volt a Junkies elõtt?
Attila: Több zenekarom volt, de egyik sem volt igazán ismert. Még a középiskolában volt a T-Boys, ahol gitároztam: dallamos rockzenét játszottunk, volt benne egy szintis is. Utána próbálkoztam több zenekarral, amik közül a White Rose méltó említésre, ahol Csordás Tibi gitározott, én meg énekeltem. Glam zenekar volt.
Ki milyen zenei ízléssel, hatásokkal érkezett a Junkiesba?
Attila: Onnantól, hogy Riki csatlakozott hozzánk, õ meg én inkább punkos vonalat szerettünk volna csinálni. Az az érdekes, hogy '94-ben bukkantak fel olyan zenekarok, akik a punkzenét újra behozták a köztudatba, mint a Green Day vagy az Offspring, de amikor ezt mi Rikivel kitaláltuk, ezek még nem voltak ismertek. Részemrõl inkább a Tankcsapda hatása, ami szóba jöhet, de az is inkább szövegileg. Elismerem, hogy Lukács László nagy hatással volt rám akkoriban - most már talán nem annyira. A Káros...-on van a Vesztettél, az volt az elsõ dal, ami így elindított minket.
Riki zenei elõtörténetérõl mit kell tudni?
Attila: Kint, Amerikában volt neki több zenekara, már 15-16 éves kora óta zenélget. Ami említésre méltó közülük, az a Sister Morphine volt. A Poison basszusgitárosa és dobosa próbálta egyengetni az útjukat, csak közbejött az énekesük öngyilkossága, így feloszlott a zenekar, és ezután jött Riki Magyarországra. Magyar származású, idejött hát egy kicsit kikapcsolódni, gondolta, hogy körülnéz, milyen itt a zenei élet. Aztán összeismerkedtünk, és itt ragadt.
András: Képtelen volt hazamenni.
Attila: '93 szeptemberében jött ide, és kábé október-novemberben ismerkedtünk össze. Eljött egy koncertünkre, a Viking Klubban játszottunk, és emlékszem, mikor elõször láttuk, mondtuk is egymásnak, hogy "ott van egy csávó, aki tisztára úgy néz ki, mintha Los Angelesbol jött volna".
És tényleg.
Attila: Igen. De nem ott ismerkedtünk meg, hanem rá pár napra bejött a stúdióba, és ott találkoztunk eloször.
András: Érdekes, hogy a Viking Klubhoz kötodik az én bevételem a zenekarba. Ott volt valami hármas koncert, és ott láttak a többiek engem, utána kerestek meg.
Az új felállás tehát új stílust is hozott.
Attila: Ha meghallgatod az elsõ kazettát, abban még nincs benne az a punkos fíling. Ott még nem én írtam a számokat, hanem Csordás Tibi, és az is inkább ilyen, glames, rock'n'rollos vonal volt. Viszont Rikinek is megvannak az olyan kedvenc zenekarai, amiken felnõtt, például a Ramones, a Sex Pistols. Én is ezeket szerettem, és Riki belépésével már ketten voltunk, akik ezt felvállaltuk, erõltettük. A glamet is szerettem, de inkább az ilyen rock'n'rollosabb témákat, mint a korai Guns n' Roses meg a Motörhead.
András: Én tök más zenéket hallgattam, a glames irány rám kurvára nem jellemzõ.
Amikor glamet mondtok, akkor a nyolcvanas évekbeli metálos verziójára gondoltok, nem az eredeti '71-'74-es Alice Cooper-, David Bowie-, New York Dolls-féle glam-rock vonalra, ugye?
Attila: Aha, inkább nyolcvanas évekre: Poison, Mötley Crüe...
András: Én akkoriban inkább a rock'n'roll zenéket szerettem, mint a Skid Row...
Attila: Az nekem is bejött.
András: ...vagy a régi Guns n' Roses, azt is rengeteget hallgattam. De az egyik kedvenc zenekarom a Police volt: a korai, az kõ-rock'n'roll volt!
A glam imidzsetek, ami elég különleges színfoltot jelent a magyar színtéren, hogyan alakult ki, és mennyire fontos része a Junkiesnak?
Attila: Az ehhez való vonzódásunk már régen is megvolt, mikor a Riki még nem is volt köztünk. Már akkor is szerettünk ennek a zenének a külsõségeit is, de igazából, amikor a Riki jött, akkor teljesedett ki olyanná, amilyenek most vagyunk.
András: Riki nagy mértékben befolyásolta a dolgot, de ahogy az évek során sodródtunk, mindegyikünk hozott bele új elemeket. Egy zenekar úgy teljes, ha a fazonja is kitûnik a többi közül, bár Magyarországon nem adnak ilyesmire az együttesek. Pedig az emberek 70%-a a szemével nézi a zenekarokat.
Attila: Fontosnak tartjuk ezt a dolgot, nekünk tetszik. Inkább egy ilyen öncélú dolog. Az a véleményünk, hogy ehhez a zenéhez hozzátartozik a látvány meg a show is, és amikor nagy színpadon játszunk, például a PeCsában, akkor áldozunk is rá, hogy legyen fény meg füst, meg szikra.
Az imidzsetekben volt egy erõs Marilyn Manson-hatás '97-'98 táján.
Attila: - Akkoriban volt, igen, de most már igyekszünk levetkõzni. Kicsit visszavettünk abból, már nem használunk nagyon harsány sminkeket. Mindenkinek kialakult a saját egyéniségének megfelelõ kis imidzse, amiben õ is jól érzi magát, meg van közös pont is.
KÁROS AZ EGÉSZSÉGRE (1995)
A Káros az egészségre kazetta hogyan készült?
András: Már volt elõtte egy demónk a Vesztettél és a Vigyél át címû számokból...
Attila: Várj, ezt meséljük el, hogy jött össze! Játszottunk egyszer valahol, és ott volt Huszti Zoli a Magyar Rádiótól: a zenei osztályon van, az volt a dolga, hogy nézzen zenekarokat, akikkel érdemes foglalkozni. Behívtak minket, hogy van lehetõség a 8-as Stúdióban két számot felvenni...
András: Érdekesség, hogy nem használhattuk volna fel õket a saját céljainkra. Kaptunk pénzt érte, de a rádióé volt a felvétel.
Attila: Mi viszont kiloptuk a mesterszalagot!
András: Muszáj volt, mert azt használtuk a Vesztettél videoklipjéhez, ami utána az A3-on rengeteget ment, és megalapozta a zenekar hírnevét.
Attila: Gondolkoztunk, hogyan tudnánk kicsit elõrelépni, és akkor alakult az A3 tévé. Sikerült találni egy ismerõst, aki ott dolgozott, és be tudta volna tenni a klipünket, ha lett volna. Ezért összehoztunk harminc...
András: ...negyven...
Attila: ...negyvenezer forintért egy klipet, ami annyiból állt, hogy lementünk a próbatermünkbe, és durva egy óra alatt a kamerás mindenféle pozícióból felvette, ahogy játsszuk a számot, és ebbõl összevágtuk. Ezt bevittük az A3-hoz, és azt el tudtuk érni, hogy kétszer leadják valamikor napközben. Csinálták ezt az interaktív kívánságmûsort, oda berakták. Akkor még nem 06-90-es szám volt, hanem egy rendes városi vonal, így elkezdtük mi magunk hívogatni magunkat - nem szégyen, bevalljuk -, azért, hogy minél többet lássák a klipet. Kábé így ment egy-két hétig, aztán már nem kellett hívogatni, mert óránként lement a klip, annyit kérték! Napi programunk volt, hogy reggel fölkeltünk, bekapcsoltuk az A3-at, és néztük magunkat, hogy mikor jövünk. Na, ezután jött a szerzõdés a szombathelyi LMS kiadótól, aminek köszönhetõen felvettük ezt a kazettát...
András: ...Szombathelyen. Kaptunk ott két hétre egy lakást. Akkoriban iszonyatos anyagi körülmények között voltunk, mivel nem nagyon játszottunk, vagy ha játszottunk, akkor ingyen vagy nagyon kevés pénzért, és tartalékaink sem voltak. Gyakorlatilag ez a két hét elég szûkösen zajlott, de a hangulat nagyon szuper volt, jó dolgokat csináltunk.
Attila: Ezt tekintjük elsõ lemeznek, igaz, hogy ez akkor még nem jelent meg CD-n, csak kazettán (CD-verzióban csak 1998-ban adták ki - a szerk.), de ez az, amit fel tudunk vállalni: itt már tényleg mi írtuk a számokat.
András: '95 októberében látott napvilágot ez a kazi - a dátumokra jól emlékszem. A fogadtatás frenetikus volt, sõt...
A Junkies név már megvolt régen, de ennek a kazettának a fõ tematikája a kábítószer, már a címben is és a dalok 90%-ában...
Attila: Ezt így nem lehet mondani, nem csak arról szól.
András: Ez túl direkt megfogalmazás, igazából nem tartom ilyen vészesnek a dolgot.
Arra akartam célozni, hogy aki nem tudja, hogy a Junkies korábban egy másik felállással, egy másik dalszerzõvel, más típusú és témájú számokkal már létezett, és aki azt hiszi, hogy a Káros az egészségre az elsõ Junkies néven megjelent anyag, az simán azt hiheti, hogy a név, a cím és ez a repertoár kifejezetten ennek a koncepciónak a jegyében, együtt született.
András: - Mi semmiképpen nem éltetjük a kábítószert...
Ezt nem nekem kell magyaráznod, de mondd csak nyugodtan!
András: Mi csak egy kõrképet akartunk nyújtani. Kábé erre az idõpontra datálható a kábítószer tömeges felbukkanása Magyarországon...
Attila: ...legalábbis köztünk, a mi körünkben. Elõtte is kipróbáltuk, meg minden, de valahogy ehhez a korszakhoz úgy hozzátartozott ez a bulizás is. Akkoriban, mikor ezeket a szövegeket írtam, nem gondoltam, hogy bármilyen koncepció legyen - ez így összeállt.
A Junkies név mikor, és kitõl is jött pontosan?
Attila: Ez még '93 végén volt. A legelsõ dobosunknak, még a Jódli elõttinek volt egy ilyen javaslata, hogy Junkie. Néztük, hogy mit is jelent: "ja, narkós meg ilyesmi... jó, de akkor legyen inkább Junkies." Az úgy jól hangzott. Nem azért, mert mi narkósok vagyunk, csak úgy, átvitt értelemben. Függõség, tudod, végül is mindenki...
András (énekli): ...függ valamitõl.
Attila: Igen, "mindenki függ valamitõl", ahogy Robi kollégánk (Bérczesi Róbert, a Hipekarma gitáros-énekese - a szerk.) is megfogalmazta.
Volt valamelyikõtök drogfüggõ életének bizonyos szakaszában?
András: Nem, én nem.
Attila: Közülünk nem. A Rikinek volt egy ilyen idõszaka még kinn Amerikában, de arról õ sem szívesen beszél, én meg nem akarom helyette reklámozni.
Ami a kazettát illeti, koncepció ide vagy oda, elég egységesre sikerült anyag.
András: Akkor, amikor felvettük, nem voltunk vele elégedettek, viszont a nemes penész ott van rajta, és a mai napig szívesen hallgatom.
Attila: Visszahozza a régi fílinget.
András: Imádom az összes gyermekbetegségével együtt. Még az is tetszik, ahogy szól, pedig egy eléggé lepukkant, rosszul felszerelt stúdióban vettük fel. Lendületes.
A kazetta után mi volt a következo lépés?
Attila: Turné az Akelával, hogy ne csak Pesten, hanem az egész országban is megismerjenek minket.
András: Addigra a kapcsolatunk igencsak megromlott az LMS kiadóval, és kacsingattunk a multinacionális cégek felé, mivel az összes bandát a környezetünkbõl - gondolok itt a Black Outra vagy a Southern Specialre - elvitték már a multik, és nem értettük, hogy minket miért nem.
Attila: Warnerék, mint utólag megtudtuk, azért már figyelgették a zenekart. Aztán egy E-klubos buli után végre felajánlották a szerzõdést.
NIHIL (1997)
András: Leszerzõdtünk a Warnerhez - tudom a dátumot is, én dátumokkal tök jól állok egyébként -, '97. február elején, talán 12-én történt. Hazavittem a szerzõdést, és lobogtattam, mint állat!
Attila: Akkor már megvoltak a Nihil dalai, már csak-egy két szöveg hiányzott.
András: Két hét múlva már mentünk a Bikini stúdióba.
Attila: Mi választottuk.
András: Elegendõ idõt kaptunk, újszerû volt a felfogás, az a profizmus. Kétszáz órát kaptunk, persze nem volt elég, de utána maradhattunk még, lazán kezeltek minket. Kurva nagy borítót akartunk, még a Jimmynek se volt ilyen, de vállalták. Kurva sokba került az is, hogy tükrös legyen.
Miben látjátok a Nihil fõ elõrelépését a Káros...-hoz képest?
Attila: Ebben már volt egy tudatos koncepció: úgy raktuk össze a számokat, hogy kötõdnek egymáshoz az egymás után jövõ témák. Végig tudok vezetni egy gondolatot, ami el tud jutni valahonnan valahová. Erre a korszakra a világértékelés jellemzõ: "itt vagyok ebben a világban, és jaj, most mi ez?!" Elindul azzal, hogy Nem vagyok jól - ez egy eleve meghatározott pozíció: "hol vagyok, mi történik velem?" A továbbiakban mindenfélére kitérünk: felbukkannak a kábítószerek, a Miattad iszom, te állat a házasságról szól, a Megváltó kicsit politikai, világnézeti jellegû, az Ufók, Istenek vallási...
András: A Nem vagyok jól az alapállapot, és a többi arról szól, hogy miért nem.
Attila: Igen, de aztán a végére már egyre jobban vagyok, a legvégén meg ott a Sziget, ahol már teljesen jól vagyok, megtalálom a saját kis világomat, ami kívül áll a másikon.
TURNÉ A TANKCSAPDÁVAL
András: A Nihil június elején jelent meg, utána jöttek a nyári fesztiválok. Õsszel egy hónapot önállóan mentünk, aztán meg jött a Tankcsapdával közös turné: október-november-december. A legnagyobb szabású turné, harminc-egynéhány állomás. A lemez a turné vége felé átlépte az ötezret, totálisan új helyzet, új lépcsofok. Ma egyébként kilencezer körül jár.
A Tankcsapdával milyen viszonyban voltatok? Mennyire ismertétek egymást?
Attila: Elõtte nem ismertük jól egymást, csak látásból.
András: Egy kiadónál voltunk...
Attila: Várjál, hadd mondjam, hogy jött ez! A kiadónál voltunk, és azt találtuk ki...
András: Az volt a kérdés, hogy ismertük-e egymást.
Attila: Nem, akkor még nem.
András: De én igen!
Attila: Hát így látásból.
András: Odajött egyszer a Lukács, elmondom...
Attoéa: Ne dumáljál már!... Igen, egyszer odajött kazettát venni.
András: Ezt szó szerint szeretném idézni. Én akkor láttam elõször a Lukácsot, õ akkor már nagy sztár volt, mi meg kicsik voltunk nagyon. '96 közepe volt, a Wigwamban adtunk egy koncertet, és egy közös haverunk, egy lány elhozta a Lukácsot a koncertünkre, és õ meg odajött koncert után, és belekezdett, szó szerint elõttem van: (lassan, mélyebb hangon) "Szia, öö... nagyon tetszett a koncertetek, és azt szeretném kérdezni... hogy hogyan tudok hozzájutni a kazettátokhoz." Egy kezdõ zenésznek ez villámcsapás volt! Persze kapott kazettát. Ez volt a jó dumája, hogy kapjon ingyen kazettát (röhögés). Hát ennyire ismertük egymást.
Milyen viszony volt a két zenekar között a turnén?
Attila: Egész jól összehaverkodtunk.
András: Õk már sokadik turnéjukat bonyolították - nem azt mondom, hogy öregesen, de már mindennek megvolt a helye. Most már valamennyire ránk is jellemzõ ez a dolog, de akkor az nekünk az elsõ nagyszabású bulisorozatunk volt, sportcsarnokok végig...
Attila: Duhajkodtuk az öltözoben.
András: Iszonyatosan duhajkodtunk, és szerintem kurva jó színt vittünk az életükbe. Mindig jöttek át, fõleg a Lukács: minden buli elõtt átjött hozzánk kicsit jól érezni magát.
Nem zavarta a Junkiest abban az idõben a Tankcsapdához való hasonlítgatás?
Attila: Azért nem zavart, mert volt is benne némi igazság. A miénk is az az irányvonal volt. Nem zavar, de azért annyira szerintem nem kell egybeboronálni a kettõt.
Miben láttad a fo különbséget? Mit mondtál akkor, ha valaki azzal jött, hogy ti afféle "kölyök Tankcsapda" vagytok?
András: Ezt soha nem mondták!
Attila: Ezt elsõsorban nem is a zenénk, hanem a szövegeink miatt mondták, amit viszont nem is tagadok, mert én is szeretem az ilyen direkt rímeket, meg a szójátékokat, meg az olyan szövegeket, amik szólnak is valamirõl, és akkoriban még közelebb is állt egymáshoz a kettõ. Mostanra azért már elvált egy kicsit.
VÁLSÁG
A Nihil és a Tabu albumok között egy nagy válságon ment át a zenekar.
Attila: Túl sokat turnéztunk, eléggé elszaladt velünk a ló bulizás szempontjából is. Utólag be kell ismernünk, hogy kicsit szétestünk. Az egymás közti viszonyok is megromlottak. Mindig volt valaki, aki hülye volt, nagyon hülye, és voltak bulik, amiket elhülyéskedtünk: olyan állapotban voltunk, hogy gyakorlatilag nem tudtunk játszani, és ez nagyon sokat rontott a zenekar ázsióján. Akkor úgy gondoltuk, hogy "á, rock'n'roll, szarunk bele!" Azért jó buli volt.
Hogyhogy Jódli, a dobos lett a gyenge láncszem?
András: Jódlival mindig is problémák voltak. Nem tette senki helyre.
Attila: Jódli egy kezelhetetlen egyéniség. Nagyon sok erõ, akarat rejlik benne, és amíg ezt a zenekar javára fordította, például koncerteket szervezett, addig ez rendben is volt. De sok emberrel összeveszett, mert nem tud disztingválni. Egy idõ után besokallt: mondta, hogy nem csinálja tovább a szervezést. András vállalta fel a szerepet, próbálta csinálni, de õ erre alkalmatlan, meg én is alkalmatlan vagyok, a Riki meg aztán fõleg, így utána ebbõl olyan szintû viták lettek...
András: Jódli elszabotálta az egész dolgot...
Attila: Igen, és hogyha egy zenekar...
András: Mi a faszomért nem hagysz szóhoz jutni?!
Attila: Most pont te vágtál bele az én szavamba! Mit is akartam mondani?
András: Semmit!
Attila: Ja, igen: egy zenekar csak úgy mûködik, hogy ha valami kérdéses dolog van, és hárman úgy döntenek, hogy ezt és ezt csináljuk, akkor a negyediknek is alkalmazkodnia kell. Ez Jódlinak nem sikerült. Voltak olyan eldurvult veszekedések, hogy nem jött el koncertre. Ott álltunk bepakolva, és két órát kellett neki könyörögni, a lelkére beszélni...
András: Szörnyû volt, mert...
Attila: Volt olyan is, hogy haragudott az Andrásra, és ezért egyszerûen elhülyéskedte a koncertet: úgy játszott, hogy nem lehetett követni.
András: A végén már egyébként külön utaztam. Egyre kevesebbet beszélgettünk, és hihetetlen ezt kimondani, de az utolsó háromnegyed évben már nem beszélgettünk egyáltalán. Egyre nehezebben viseltük el egymást, és ez oda vezetett, hogy egy koncerten, Székesfehérváron nekem rontott, egymásnak ugrottunk. Tudom a dátumot is: '98. december elsején.
Attila: Kellett volna egy pihenõ, kellett volna csinálni a következõ lemezt, de egyszerûen képtelenek voltunk összehozni egy olyan próbát, ami kreatív is. Csak lementünk, már mindenki üveg borokkal érkezett... Nem tudtuk összehozni a számokat.
András: Én annyira sötétnek találtam a világot akkor, hogy el sem tudtam képzelni, hogyan vezet ki ebbõl bármilyen út is.
Attila: Volt tehát ez az incidens, ahol a Majomék (a "Majom" András beceneve - a szerk.) összeverekedtek, és utána nem is beszéltünk a Jódlival egy hónapig. Pontosan szilveszterkor hívott fel minket, elõször engem, hogy mikor próbálunk, mi lesz a zenekarral. Mondtam neki, hogy "ezt nem ártana megbeszélnünk, mert én a magam részérol nem akarok veled tovább zenélni". Másnap átjött, és mondtam, hogy "ez az álláspontom, és nem akarok rajta változtatni, de keresd fel a többieket és beszélj velük is." Utána egyenként mindenkivel beszélt.
András: Attila annyira korrekt volt, hogy nem is szólt nekünk...
Attila: ...hogy ne befolyásoljam õket. Megtörtént, utána összeültünk négyen, és megbeszéltük. Az is felmerült, hogy mégis... Csak az a baj, hogy Jódlinak ez nem az elsõ dobása volt, és én már nem hittem el, hogy meg tud változni. De ha ezt megírod, tedd hozzá azt is, hogy ez a mi szemszögünkbol a dolog. Nyilván az õ szemszögébõl is meg kellene hallgatni, mert neki is nyilván megvolt az oka, hogy így viselkedett. De bármi oka is volt rá, én azt mondom: akkor sem lehet így viselkedni.
DOBOSCSERE /1
András: Meg voltunk lõve: be kellett menni februárban a stúdióba, de nem volt dobos.
Attila: Gyorsan szereztünk egyet, Németh Mikit. Az Üllõi Úti Fuckból a Mezei Faszi ajánlotta. Miki a Fuckban is dobolt néha, mikor Farkasember beteg volt, és helyettesíteni kellett.
András: Volt korábban egy saját zenekara, talán a Salvador nevezetû.
Attila: Igen. Kipróbáltuk és...
András: Õ volt az egyetlen jelölt végül is.
Attila: Nem, volt még egy jelölt, akit most nem akarok megemlíteni...
András: Aki most a Neck Sprainben van.
Attila (most már kénytelen-kelletlen megemlíti): Bánfalvi Sanyira gondoltunk még. Régóta ismertük egymást, jó fejnek találtuk, iszonyatosan jó dobos, de akkor õ már a Neck Sprainben volt, és igazából az az a zene, ami neki nagyon fekszik, és ezért végül nem is szóltunk neki.
Németh Miki milyen zenei háttérrel jött?
Attila: Zappa volt a kedvence. Alternatívabb volt, de a rockzenéket is szerette.
András: Kicsit elkapkodtuk ezt a doboskeresést.
Attila: Meghallgattuk, és nem volt rossz dobos. Eleinte úgy is tûnt, hogy mûködik, de volt egy olyan elvárásunk, hogy emberileg is illeszkedjen be a zenekarba. Attól, hogy feladunk rá ilyen vagy olyan ruhát, és befesti a haját feketére, ez csak látszat, és hamar ki is derült, hogy ez így nem mûködik. A dobolásával az volt a gond, hogy bár képzett és technikás dobos, nem ütötte úgy erõvel, ahogy nekünk kell - ahogy a mostani dobosunk is üti. És Mikivel is voltak vitás dolgaink, nem egy, nem kettõ. Amikor eldöntöttük, hogy valami így vagy úgy lesz, õ próbálta szabotálni ezeket a dolgokat, és akkor úgy döntöttünk, hogy nem szarozunk: keresünk egy másik dobost.
Végül is meddig volt pontosan Miki?
Attila: Másfél évig: '99 januárjában szállt be, és 2000 augusztusában, a Szigeten játszott velünk utoljára.
TABU (1999)
Ez a lemezanyag nem tûnik annyira összeszedettnek, mint az elõzõ kettõ.
Attila: Ezt így belülrõl nehéz megítélni, mert a dalokat erõsnek érzem, viszont a hangzás nem tetszik.
Tompa.
Attila: Igen, nem olyan erõteljes. A dobhangzás sem, de a gitárhangzás sem. Addig szedett-vedett, szar cuccom volt, amivel a Nihilt is felvettük, és akkor kaptam Marshallokat az új menedzserünk, Hangya révén: odahozták a stúdióba, de ott nem volt idõ, hogy normálisan kikísérletezzem õket.
András: A négy lemezünk közül ez a leggyengébb. Nehéz ilyet mondani a saját munkánkról...
...de így van.
András: Technikailag szar irányban mentünk, amit nem kellett volna. Lágyabban is énekeltem. Igazából a koncepció hiánya ölte meg ezt a lemezt. Egyébként sikeresnek mondható, mert jól fogy, ötezer körül jár.
Ezen a lemezen mintha slágeresebb megoldásokat tesztelnétek.
Attila: Nem teszteltük: akkoriban valahogy ez jött belõlünk. Riki erre kevés ötletet hozott, míg a Nihilen fele-fele arányban hoztuk a zenéket. Ez a slágeresség nem volt tudatos. Soha életünkben nem pályáztunk arra, hogy bekerüljünk a rádiókba olyan áron, hogy kompromisszumot kell kötni. Mi csak egymással kötünk kompromisszumot, arra viszont szükség van, mert mind a négyünknek kicsit más a zenei ízlése.
A szövegek szempontjából volt valami koncepció?
Attila: Ebben már nem akartam szoros koncepciót. Itt is van valamiféle irányvonal, de inkább úgy, hogy vannak kapcsolódási pontok szövegileg a számok között.
Hogy változtál szövegíróként, dalszerzõként a két lemez között?
Attila: Én elsõsorban szövegírónak tartom magam, mert a zenét, azt azért együtt alakítjuk ki. Mindenképpen úgy érzem, hogy fejlõdtem. A Nihillel ellentétben itt már mindegyik szöveget kiforrottnak érzem. És vannak olyan számok, amilyeneket eddig nem csináltunk, például a Rózsakert, ami elkalandozás szövegileg és zeneileg is. Az eredetileg versnek született. Nekem mindig úgy jönnek a számok, hogy elõször megírom a szöveget. Vannak szövegötletek - bármi eszembe jut, azt leírom -, és ugyanúgy vannak külön zenei ötletek is, és ha a kettõ összepasszol, abból születik egy nóta. Ez eredetileg vers volt. Több olyan verset is írtam már, amit utána felhasználtam dalhoz.
A Tabun mintha komolyabban akarnál fellépni, nagyobbat akarnál mondani, és ez nem mindig sikerül.
Attila: Én igenis ragaszkodom ahhoz, hogy valamirõl szóljon egy szám: ez több, mint szórakoztatás. Igazából az a célom, hogy szórakoztató is legyen, de ha valaki bele akar gondolni, és mögé akar látni, az megérezze, amit közvetíteni szerettem volna.
Mikor jöttél rá, hogy dalszerzõ és szövegíró leszel?
Attila: Kicsi gyerekkorom óta, mióta az eszemet tudom, zenélek valamilyen formában, ugyanis a nagymamám is zenélt hobbiszinten, meg az anyukám is, és mindig csomó hangszer volt körülöttem, még zongoráztam is. És amikor megfogtam egy hangszert, akkor azon nem leutánoztam valamit, hanem kitaláltam valami újat magamnak. Amikor az elsõ gitáromat megkaptam, még azt sem tudtam, hogyan kell behangolni. Behangoltam A-mollra, és már csináltam egy dalt rajta... A szövegírás késõbb jött. Az elsõ zenekaromban, a T-Boysban igazából nem nagyon volt más szövegíró, hát gondoltam, megpróbálom. Írtam is számokat, de utána valahogy abbamaradt, nem volt ihletem. A Junkiesban, a zenekar kezdetén, amikor Csordás Tibit kirúgtuk, fel kellett vállalnom ezt a szerepet. Elkezdtem írni, és rájöttem, hogy nem is megy olyan rosszul, és ha valamit meg akarok fogalmazni, az is megy.
A tankcsapdás hatáson kívül más hatást is észreveszel magadon szövegíróként?
Attila: A Tankcsapda, az csak külsõségekben hatott rám. Amúgy rengeteg hatásom van. Amikor csak tehetem, olvasok, de nem ponyvairodalmat, hanem például filozófiai dolgok érdekelnek, Nietzsche, a vallások, nemcsak a keresztény, hanem általában a vallások miértje, a mögöttes dolgok. Jó filmek is meg tudnak ihletni, például legutoljára a Mátrix, az konkrétan ihletett is egy dalt az új lemezen.
Az elsõ dalt, ugye?
Attila: Igen, az Ébredj fel! címût.
DOBOSCSERE /2
A Tabu után turné, utána pedig ismét doboscsere.
Attila: Igen, de ez nem volt annyira problémás, mert mi már 2000 tavaszán megkerestük Bonyhádi Bálintot. Õt Tobola Csabi ajánlotta, aki régebben az Ossianban, most a Kiss Forever Bandben dobol. Felhívtuk, elmondtuk, milyen elvárásaink vannak, és õ Bálintot ajánlotta, aki a tanítványa volt a Kõbányai Zeneiskolában. Tettünk is egy próbát vele, utána szépen elkezdte megtanulni a számokat. Akkor még Miki nem tudta, hogy mi van, de érezhetett valamit, mert akkor már nem nagyon beszéltünk vele, õ se nagyon keresett minket. A Sziget-buli után pár nappal mondtuk neki, hogyan döntöttünk. Bálint akkor már készen volt, tudta a repertoárt.
Bálintnak milyen zenei múltja, ízlése van?
Attila: A Smiss & Sessionben játszott, az volt a legismertebb zenekara. Sokféle zenét hallgat. Õ még most is zeneiskolába jár, tehát szakmai füllel is hallgatja a dolgokat. Szereti a technikásabb zenéket, mint például a Dream Theater. Az elõzõ zenekara hard rock zenekar volt, régi Bon Jovi-s stílusú zene. Bálint imidzsben is jól illeszkedik, neki is tetszik. Eleve olyan embert kerestünk, akinek ez a dolog sem idegen.
András: - Ezzel a doboscserével magára talált a zenekar. Ha meghallgatod Tabut és az új lemezt dobolás szempontjából, nem kell ecsetelnem a különbségeket. Bálint közénk illik. Megszívtuk már két dobossal, kicsit óvatosabbak vagyunk. De úgy érzem, most nem lesz semmi probléma. Én nagyon örülnék, ha így maradna, mert úgy érzem, tökre ütõképes ez az új felállás.
Érdekes, hogy a legtöbb ilyen zenekarnak a dobosokkal van problémája, gondoljatok csak a Cultra, a Tankcsapdára vagy akár a This Is Spinal Tap filmre!
Attila: Minden dobos hülye, ez zenész berkekben köztudott (röhögés kezdodik).
András: A dobos, az dobos, a zenész, az zenész. Nehéz velük kijönni. Lehet, hogy az ütések miatt, de valahogy más hullámhosszon mozognak.
Attila: Már eleve aki dobos lesz! Hát hogy jut eszébe valakinek dobosnak lenni?! Tök nehéz meg bonyolult, mekkora egy dobszerkó, összerakni, megtanulni...
András: Fárasztó meg drága...
Attila: Eleve nem lehet normális ember, aki dobos! (itt már nagyon röhögünk)
SX7 (2001)
Az SX7 címû új album hogyan állt össze?
András: A dalok iszonyú rövid idõ alatt.
Attila: Ez csak látszat. Igaz, hogy három hét alatt összepróbáltuk az egész lemezanyagot gyakorlatilag a nulláról, de az én fejemben ezek a dalok már megvoltak, sõt nem is csak a fejemben, mert szeptemberben szereztem kölcsönbe egy ilyen kis házi stúdiót, egy nyolcsávost, lementem minden este a próbaterembe, és megcsináltam demóban, hogy a többiek hallják, mire gondolok. Meghallgatták, megtanulták, és utána együtt még kialakítottuk a végsõ formáját.
Ez volt az elsõ alkalom, hogy így demóztál?
Attila: Igen, mert most volt rá elõször lehetõség. Ugyanígy Riki is megcsinálta a számait ugyanezzel a szerkóval.
Koncepció, szövegek, hangsúlyok?
Attila: Elég színes lett: itt aztán fõleg nem akartam semmiféle koncepciót. Ez egy rock'n'roll lemez, és inkább hangulat szempontjából állítottuk össze a számsorrendet. Beleadtunk apait-anyait.
András: A stúdióban több, mint elegendõ idõnk volt. Lazák voltunk, minden elsõ-másodikra felkerült, nem volt szarozás, stresszmentes munka volt. Nagyon szerencsésnek éreztük magunkat, hogy Bernie-vel dolgozhattuk (Bernhard Hahn, a Heaven Street Seven lemezeinek német producere, aki a Kispál és a Borz-féle Velõrózsáknál is segédkezett - a szerk.). Igazából ez az elsõ lemezünk, amin produceri munka van. Bernie az életben elég szerény, de producerként iszonyatosan keménykezû volt.
Attila: Viszont kreatív is. Lejött próbára meghallgatni a számokat, a demót is elvitte magával, és voltak neki is ötletei.
András: Mindig kipróbáltuk az õ verzióját és a sajátunkat is, és általában 98%-ban neki volt igaza.
Konkrét példákat mondanátok?
Attila: Hangszerelési dolgok. Például a 2000 címû számban a díszítõ gitárdolgok. Inkább hangzások. Eleve úgy is álltunk hozzá, hogy igényeltük, hogy õ - mint külsõ fül - hozzászóljon. Például a Jó vagyok címû szám, Andrásnak a dala kis akusztikus gitárral kezdõdik. Feljátszottam, amit mi gondoltunk, mire Bernie mondta, hogy játsszak rá úgy, hogy csak az E-húrt pengetem. Kipróbáltuk, és kurva jól hangzott.
András: Ez Bernie-nek is egy referenciamunka volt. Azóta már felkérték az új Sub Bass Monster-lemeznek a munkálataihoz.
A lemezen több szám is mintha teljesen különbözõ dalokból lenne összerakva. Olyanokra gondolok, mint A szerelem öl, az Állj mellém! vagy a Csinálj úgy, mintha szeretnél!
Attila: Már a Nihilen is voltak ilyen számok...
Igen, voltak kezdemények, de itt már nagyon jellemzõ: a lemez kábé egyharmada ilyen.
Attila: Azért is, mert nem fukarkodtunk az ötletekkel. Nem az volt a cél, hogy egyszerû dalok legyenek. Nem is fontos, hogy egybõl emészthetõ legyen minden szám.
Én úgy érzem, hogy az album elsõ fele nagyon erõs, a második fele viszont felhígul, de azért ott is vannak telitalálatok, mint például az Élni tudni kell. Érdekes, hogy most, mikor így utólag megnéztem, melyik számnak ki a szerzõje, az derült ki, hogy az elsõ felében koncentrálódnak azok a dalok, amiket egyedül írtál.
Attila: Igen, a második fele kicsit lelassul, a Revelation Mary meg A szerelem öl kicsit sötétebb hangulat. A Revelation Maryt egyébként Riki is kísérletnek szánta, indusztriális szám.
András: A neósok csinálták az alját.
Attila: Ebben mi nem is játszunk, õ gitározta és énekelte fel.
Ki is lóg teljesen.
Attila: Igen, de nem akartam a legvégére tenni. Ez azoknak tetszhet, akik Marilyn Manson-rajongók vagy Riki-rajongók. Rikinek teljesen más stílusa van, mint nekem, más logika szerint írja a számokat, viszont szerintem tök érdekes dolgokat tud néha kitalálni.
És amikor Riki és te közösen írtok zenét, az hogyan zajlik?
Attila: Az Amszerdami kávét például én raktam össze, de Rikinek a riffjeit használtam fel. Az Állj mellém!-be Riki szintén riffeket hozott, de András is beleszólt. A szerelem öl zenéjét egy az egyben Riki hozta - már a Tabu idején is megvolt neki -, a szövegét meg én: ez egy régi szöveg volt, de észrevettem, hogy valahogy összepasszol, és egy este alatt megcsináltuk.
András: Ez volt a legutolsó dal, amit összepróbáltunk. Nagyon szeretem.
Attila: A Csinálj úgy... szintén az én dalom, de Riki tett bele részeket, például a bridge-részeket õ találta ki.
A Revelation Mary mellett van egy másik kakukktojás is a lemezen, és azt te énekled. A Ca plane pour moi címû Plastic Bertrand-sláger feldogozását már régen is játszottátok. Hogyhogy most vettétek lemezre?
Attila: Azt régen franciául játszottuk, akkor is én énekeltem. Persze franciául nem tudok, tehát leszedtem fonetikusan...
András: '95-ben, a Káros... lemezbemutatóján már játszottuk...
Attila: ...de utána elfelejtettük, hanyagoltuk. Most szedtük csak elõ, és most csináltam rá magyar szöveget.
Van az albumon egy félperces szám is, a Hang a fejemben. Annak a végén azt halljuk, hogy "baszki"?
Attila: Igen, a csordavokált haverok énekelték fel, akiket becsõdítettünk a stúdióba, és az egyikük száján kiszaladt a végén, biztos mert valamit elrontott.
András: Én egyszer elröhögtem magam, de azt is benne hagytuk.
A szövegek terén érzel újdonságot?
Attila: A Csinálj úgy, mintha szeretnél! végül is egy csajozós szexdal...
András: ...macsós...
Attila: ... ami eddig például hiányzott a palettáról.
András: Ráadásul a Szasza vokálozik a végén!
Attila: A Hang a fejemben is nagyon érdekes, mert ez a szám egy reggel született: felébredtem, és pont ezt a számot álmodtam, ez volt a fejemben. A szövegre nem is emlékeztem, csak a dal szerkezetére, gyorsan leírtam, feldúdoltam, és még aznap reggel a szöveget is összeállítottam: kicsit kellett sakkozni csak, hogy is volt. 34 másodperc az egész. Több dalszerzõtõl is hallottam, hogy olyan módon jutnak eszükbe a számok, mintha egy adó küldené õket, mintha a dalszerzõ médium lenne, aki felfogja az adást. Nekem is ilyen érzéseim vannak, amikor ezek a szövegek jönnek, a legváratlanabb pillanatban. Mindig van nálam toll, ceruza, általában mindent leírok, és ha van már egy pár sor, akkor általában kialakul egy téma, és azt már befejezem.
Személy szerint melyik új dalt tartod a legjobban sikerülnek?
Attila: Leginkább a Félbe-tépve címû szövegét szeretem: jó kis szójátékokra épül, van vagy háromértelmû is.
András: Nekem a Pusztul a világ a kedvencem.
Attila: Igen, azt is szeretem, mert ott jól megmondtam a véleményemet (ezt némi iróniával mondja).
András: Jól odamondogattál!
Attila: Mint dal, talán a Csinálj úgy... a legerõsebb.
Azért nem volt eddig ilyen macsós dal, mert a lelketek mélyén romantikusok vagytok?
Attila: Azt azért nem mondanám.
András: Egyszerûen nem voltak ránk ilyenfajta dalok jellemzõk. De lehet, hogy egyszer még csinálunk egy teljes "macsós" lemezt.
Hogy most egy punkosabb, keményebb, pörgõsebb lemez született, az reakció volt a Tabu melléfogására?
Attila: Mi is éreztük, hogy a Tabu slágeresebb meg lágyabb lett, és már eleve megbeszéltük, hogy szeretnénk, ha keményebbek lennénk, de abszolút nem esett nehezünkre, mert ezek a dalok jöttek belõlünk. Ez a keménység nemcsak a dalok felépítésében hallható, hanem a hangzásban is, meg András is sokkal keményebben énekel.
JÖVÕ
András, téged mostanában egy másfajta zenei világ is vonz, elég, ha megnézzük a kedvenc lemezeid listáját, amit a Toplisták alrovatunk számára állítottál össze, vagy ha meghallgatjuk azt a szólószámot, amit Milk néven gitároztál és énekeltél fel a Hiperkarma albumára bónuszdalként.
András: Az, hogy belõlem kijött ez a Milk dolog, nyilván nem véletlen. Olyan dolgok születtek bennem, amiket a Junkiesban nem tudok kiaknázni. Fontosnak tartom, hogy ezt a dolgot továbbvigyem, tervezek is valamit, a végsõ cél valószínûleg egy lemez megjelenése lesz. Sok dalt írtam, egy lemeznyi készen van, csak össze kell rakni frank
AJÁNLOM AZ OLDALT
