1. A kimondott szó ereje

    A sorozat egy másik szarvashibája a varázslatok kérdése. Hiszen például hogyan is ûznek el a lányok egy-egy démont, vagy használnak bármilyen varázslatot az esetek nagy többségében? Elmondanak különféle varázsigéket, melyeket többnyire papírról olvasnak fel, és maga a varázsige elmondása lesz az, mely a kívánt hatást kifejti. Ez egy nagyon régi hiedelem, mely a boszorkányok, varázslók megfigyelésébõl ered: akármilyen sámánt, boszorkányt varázsolni látunk az õsi vagy népi kultúrákban, általában valamit mond, vagy mormol, majd ezután valami történik. Ebbõl pedig az az ember következtetése, hogy nyilván amit látunk, egymásból következik, vagyis: a varázsló mond valamit, és attól történik valami. Azért magyarázzuk így a dolgot, mert ezt látjuk.
    A boszorkány- és sámánvallások alapfokú tanulmányozása azonban rávilágít arra, hogy a varázslatnak nem fontos, sõt sokszor elhagyható része a varázsige, az csak a varázslatot végzõ ember koncentrációjában segít. A repetitív cselekvésekrõl, a mormolásról, néhány sor szöveg ismétlésérõl (imáknál is), és a testtel végzett mozgásokról (pl. bólogatás, egyes keleti népek imáinál) bizonyított, hogy segíti "lekötni" az ember fizikai mûködéseit, míg az ember szellemi vagy mágikus munkát végez.
    A másik alapvetõ tény ugyanis, hogy az erõ minden esetben az emberbõl fakad, egy külsõ forrás, pl. varázstárgy vagy akár egy varázsige elmondása csak segédeszköz lehet, nem elsõdleges eszköz.

   2. Abraka-paródia

    A sorozat késõbbi sorozataiban az elsõ sorozatokban olyan nagyon komolyan vett varázsigeírás abszurd mûvészeti ággá nemesül, egyszerû szabályokkal: a varázsige mindig álljon páros számú verssorból, és legyen AABBCC stb. rímképlete. Tartalmi megkötés azonban nincsen, gyakorlatilag bármi állhat a versben, ami egy kicsit is kötõdik az elérni kívánt hatáshoz. Ez persze már teljesen ellent mond a fent mondottaknak, mert így még a varázsigéknek azt a tulajdonságát is elveszik, hogy segítik a varázsló személyt a koncentrálásban.
    A varázsige így a sorozat legutóbbi részeire már banális formasággá válik: szükséges, de ezen belül azt csinálunk vele, amit akarunk. Paige az egyik részben például az "Abrakadabra!" felkiáltással javítja meg a démonpusztította bejárati ajtót, majd a kérdésre, hogy tényleg így javította-e meg, azt feleli: "Ugyan dehogy, írtam rá varázslatot, csak mindig is ki akartam ezt próbálni".
    Láthatjuk tehát, hogy a varázsige komoly koncentrációt igénylõ mágikus gyakorlatból fõként humorforrást jelentõ formai gesztussá válik ugyanúgy, ahogy a valódi boszorkányság szálai is egyre inkább egy saját, belsõ világgá formálódnak.

Folytatjuk!