Sonoda Kenichi
2005.02.06. 12:43
Sonoda Kenichi
Sonoda Kenichi kiváló karriert futott be az anime és science-fiction manga területén. De 1991 februárjában robbanásszerûen jelent meg az Afternoon magazin oldalain egy könnyed akciósztorival két kemény fejvadásznõrõl, és veszedelmes barátaikról, amint drogbandákkal és zsarolókkal harcolnak Chicago veszedelmes utcáin. Ez volt a Gunsmith Cats. A sorozat elhozta a kiéhezett rajongók számára a japán képregény két legkeményebb nõalakját, a fegyvermániás Rally Vincentet, és a bombaõrült Minnie-May-t, akik a Gunsmith Cats eladási eredményeit fantasztikus magasságokba tornászták. A sorozat kötetei 200 000 példányban keltek el japánban, és született egy videosorozat is (az OVA az A.D. Vision kiadásában szerezhetõ be angolul). Dana Lewisnek a Proteus Studio-tól nemrég sikerült rávennie Sonoda Kenichit egy beszélgetésre a Gunsmith Cats sikrérõl. Íme:
Dana Lewis Hogy jut eszébe egy tokioi manga-mûvésznek, hogy chicagoi fejvadászokról szóló történet írjon? Sonoda Kenichi: Csupán egy egyedi illusztrációnak indult. Készítettem egy rajzot két fegyveres nõrõl -egy kicsirõl és egy nagyról- egy antológiába, amit egy fanzinkiadó barátom készített. Akkoriban tûnõdtem hogy egy új sorozatot kellene indítanom, de amikor a szerkesztõmhöz mentem ötletekért, õ csak rábökött a képre: "Miért nem dolgozod ki ezt?" Szóval így kezdõdött. Chicagot pedig egyrészt azért választottam mert már túl sok akció-manga játszódott New York-ban, másrészt mert Chicagonak megvan a maga híre -még japánban is. Tudod, Al Capone városa, az illegális párbajok, kemény zsaruk stb... D.L.: Ez lenyûgözõ. Szóval rajzoltál két fegyveres nõt... és rögtön tudtad kik azok? Vagy a történettel együtt találtad ki? S.K.: Amikor valakinek az arcát megrajzolom, az egész személyiségét beleillesztem a rajzba. Talán leginkább a szemekbe. Ennek a két nõnek, akik késõbb Rally és Minnie-May lettek, különbözõ a szeme, és sejteti milyenek is valójában. Minnie-May-nek éles, metszõ a tekintete, valahogy maró, és pontosan ilyen a személyisége is. A maga módján sokkal keményebb mint Rally. Ami a történetet illeti, azt a legnagyobbrészt pont a hollywoodi akciófilmek ihlették. Mindig szerettem az olyan amerikai akciófilmeket mint a Francia Kapcsolat, vagy ha a vidámabb oldalát nézzük, a Blues Brothers. Amikor a Gunsmith Cats-t kezdtem, éppen a Blues Brothers fogott meg teljesen, azt láttam nagyon sokszor. Az hatott a leginkább (Ez látszik is -Meglivorn^_^). Akkoriban még nem gondoltam Chicagora. Ugyan kutattam a témában, de az elhatározás csak késõbb jött. Ami pedig a fejvadászatot és a rendõrségi-módszereket illeti, a hasamra ütöttem. Tudtam hogy vannak fejvadászok Amerikában, és tudtam hogy ez a két nõ nagyon ért a fegyverekhez és robbanóanyagokhoz, úgyhogy a sztori szinte megalkotta saját magát. Persze volt egy vezérvonalam, hogy honnan-hová akarok eljutni, úgyhogy Rally és Minnie-May nem csak úgy rohangászik fel-alá... Nekik megvan a maguk élete. D.L.: A Gunsmith Cats olvasói szinte mindent megtudhatnak a lõfegyverekrõl. Borzasztóan odafigyelsz a fegyverek kidolgozására. Honnan van az információd? S.K.: A lõfegyverek évek óta szenvedélyesen érdekelnek. Persze Japánban teljesen törvényellenes bármilyen lõfegyver tartása. Ez igen megnehezíti a dolgomat. Ezért légfegyvereket és modelleket vásárolok... igen komoly gyûjteményem van már. És rendszeresen olvasok három japán fegyvermagazint is. Ezek közül a legátfogóbb a Guns Magazine. Amikor olyan jelenetet rajzolok amiben egy fegyver is szerepel, a magazinokat használom, vagy a fegyver modelljét tartom magam elõtt az asztalon. Az asszisztenseim, akik segítenek a sorozatban, szintén rendszeresen megkapják a képet, vagy a modellt és az alapján dolgoznak. Persze a modellek sosem pontosak, ezért vigyázok hogy eredetinek rajzoljam a fegyvereket, ne makettnek. Az hogy japánban nem birtokolhatsz lõfegyvert, elég komoly hátrány. Valójában sosem lõttem igazi lõszerrel addig, amíg az 1991-es Animecon-on részt nem vettem San Jose-ban. Akkor mentünk el egy lõterembe, és egy csomó fegyvert kipróbáltunk. Azóta többször is jártam amerikai lõtermekben. D.L.: És a csúcsautók, amiket Rally annyira szeret? S.K.: Pontosan ugyan az ^_^. Nincs is jogosítványom! Rengeteget olvasok, és kutatok. Most még motorom sincs, de volt Kawasaki GPZ-m, és egy Yamaha SRX-em egy ideig. D.L.: Kit kedvelsz jobban Rally-t, vagy Minnie-May-t? S.K.: Rally a hõsnõ, úgyhogy neki kell a legjobbnak lennie. Rally kemény dió, megoldja és összetartja a dolgokat. Szeretem. Ugyanakkor néha félelmetes. Ebben az értelemben kicsit jobban kedvelem Minnie-May-t. Nagyon jó figura, szórakoztató rajzolni. És bár ugyanolyan erõsakaratú mint Rally, megvannak a gyenge pontjai. De hogy teljesen õszinte legyek, sokkal kényelmesebben érzem magam amikor a Riding Bean világában dolgozok, ahol a fõszereplõ férfi (Bean Bandit, a Riding Bean fõszereplõje megjelenik a Gunsmith Cats képregényben is). Nem számít mennyire szeretem Rally-t és Minnie-t, nehéz nekem mint pasasnak, a fejükbe látni. Bean Bandit egy olyan figura akinek a személyiségébe jobban bele tudom magam élni. Amúgy viszont mindegy mennyire megerõsödtek a japán nõk az elmúlt években, nem találsz túl sok embert aki hasonlítana Rally-ra és Minnie-re, sem Japánban, sem máshol. Ez pedig igazi kihívás.
|