Shirow Masamune

A manga rajongóinak nem kell bemutatni Masamune Shirow-t. Kiadott munkái között olyan legendás alkotások szerepelnek mint Black Magic, Appleseed, Dominion, Ghost in the Shell, Orion, Neurohard...
A Proteus Studio-nak köszönhetõen szinte minden munkája megjelent angolul, s jelenleg beszerezhetõ a Dark Horse-nál.

Dark Horse: Milyen háttérbõl táplálkozol?
Masamune Shirow: Egyrészt mivel 1961-ben születtem, a japán színestévé-generáció tagja vagyok, akkor jelent meg és terjedt el, mikor még gyerek voltam. Másrészt Kobe, ahol lakom, egy keskeny, hosszú város a hegyek és a tenger között, az Osakából kinyúló ipari övezet szomszédságában. Kobe a legnagyobb kikötõváros Yokohama után, a történelem során pedig végig a nyugati kultúra kikötõje. Japánban Kobét túristavárosként ismerik. Mikor az Appleseed-et írtam, alig pár méternyire laktam a tengertõl, a Ghost in the Shell-re viszont már vagy kilenc kilométernyire voltam tõle egy hegyi városban. Most is ott lakom.
DH: Mivel foglalkoztál mielõtt hivatásos mûvész lettél?
MS: Az általános iskolában mindennemû tudatosság nélkül festegettem vízfestékkel. Csak a szórakozás kedvéért sokszor kijártam a hegyekbe vagy a partra festeni, és mindenféle illusztrált szakkönyvet vittem magammal amit nem is igazán értettem. A középiskolában aztán nem sokat rajzoltam, inkább a sportnak (judo) szenteltem magam. De mivel továbbra is mûvészetrajongó maradtam, az Osakai Mûvészeti Egyetemre iratkoztam be, és olajfestészetet tanultam. Egy ottani barátom, nagy manga rajongó már publikált. Így történhet hogy olyasvalaki -mint én- aki sosem vásárolt manga újságot, egyszercsak elkezdi rajzolni õket.
Talán éppen ezért van kevés manga "klisé" a munkáimban. Emiatt páran kedvesen "egyedinek" nevezik õket, de sokak szerint éretlen és nehezen érthetõ, hiányoznak belõle az alapvetõ, fontos dolgok, amikkel eladhatóbbak lennének. Mindenesetre két évnyi munka után ki tudtam adni a Black Magic-et egy magánkiadó csoporton keresztül, melynek én is tagja voltam. A Black Magic-re felfigyelt Harumichi Aoki, egy kis osakai kiadócég, a Seishinsa elnöke, és felkért hogy az õ cégénél kezdjem a hivatalos pályámat. Ez volt az elsõ kapcsolatom az igazi manga világgal. Mivel az egyetem elvégzéséig a festészetre akartam koncentrálni, megkértem Mr. Aoki-t hogy várjon. Aztán 1985-ben, az iskola befejeztével megrajzoltam az Appleseed-et a Seihinsa-nak, és megtörtént a hivatalos debütálásom. Másokkal ellentétben a karrierem során sosem voltam egy ismert mûvész asszisztense, és sosem kellett ismeretlen senkiként házalnom az alkotásaimmal. Mindig szerettem rajzolni, történeteket kiatalálni és dolgokat megtervezni, és tudtam hogy olyan hivatást akarok ahol mindezeket egyszerre csinálhatom, de eltartott egy ideig amig rájöttem hogy végül is ez egy képregénymûvész munkája.
Az Appleseed kiadásávak egyidõben fõiskolai tanár lettem. Öt évig tanítottam, de közben rájöttem hogy az iskola mindössze annyit követel a tanártól hogy az információt átadja, ezt pedig sokkal jobban, és közvetlenebbül tudom megtenni manga-mûvészként, úgyhogy most szüneteltetem a tanítást. A tanítás abbahagyásával egyidõben kezdtem a Ghost in the Shell-t és az Orion-t, amelyek máig is tartanak. A kezdetektõl sokan támogattak, és nagyon jól jöttek ösze a dolgaim, így roppant szerencsésnek érzem magam. rettenetesen hálás vagyok mindenkinek a Proteus Studio-nál és a Dark Horse-nál hogy lehetségessé tették az amerikai rajongóimnak hogy elolvashassák a mûveimet.
DH: Mik voltak a példaképeid? Milyen alkotások hatottak rád a leginkább?
MS: Nem a mangák, inkább a rajzfilmek és TV drámák (fõleg amerikai és angol) hatottak rám. A Gundam az egyik ami eszembe jut a rajzfilmek közül. Persze szerintem a mûveim eredetiek, de az ötletek mindig valamilyen múltbéli élménybõl, emlékbõl táplálkoznak. Lehet hogy ötleteket gyûjtök, feldolgozom õket hogy végül valami újjal lépjek elõ, de alig hiszem hogy bárki is képes lenne valami teljesen újat és egyedit alkotni. A nõk és a mechák kombinálása, ahogy én is teszem, már régen létezõ ötlet, szintúgy a számítógépagyak vagy a Különleges Alakulatok. De ez olyan mint a fõzés. Az alapanyagok hasonlóak, és az összekeverésük módja és az alkotó szándéka adja a különbözõ ízeket. Ebben az értelemben ha a fõzés eredménye lehet eredeti akkor az én munkám is. Én mindig úgy rajzolok ahogy nekem igaznak tûnik.
DH: Van olyan külfõldi mûvész akinek kedveled az alkotásait?
MS: Sajnos nagyon kevés nem-japán képregényt árulnak japánban és így nagyon nehéz megismerni a külfõldi mûvészeket. Legnagyobb örömömre mostanában be tudtam szerezni a DC Arkham Asylum-ját és Moebius Made in L.A.-ját, de csak három epizódot tudtam megnézni Max Cobane Collin Millard-jából amit a Kodansha egyik magazinja sorozatban közöl. Egyszer ha lesz idõm, elutazom és végigkutatom Európa könyvesboltjait képregények után.
DH: Gondoltál valaha arra hogy más író munkáját megrajzold?
MS: Jobban szeretek egyedül dolgozni. Szeretem kiatalálni a történeteket (még ha nem is olyan jók...). A saját tapasztalatom szerint az írók túl könnyen hajlamosak "egy fiatal lány aki olyan szép hogy elsõ látásra beleszeretnek" vagy "hõs aki hadseregeket gyõz le" történeteket írni és mint az a személy akinek a képeket kell rajzolnia meg kell hogy mondjam nem igazán érdekel az ilyesmiben való részvétel. Persze minden az írón múlik.
DH: Hogyan látod a manga és a rajzfilm (anime) kapcsolatát?
MS: Szerintem a manga üzleti sikere megkönnyíti az animációs filmek forgalmazását. De túl sokan gondolják hogy elég félig jó munkát végezni egy sikeres manga megfilmesítésénél. Ezzel nem értek egyet. Szerintem az animációt úgy kell elkészíteni hogy az egyedi legyen és kihasználja az animáció lehetõségeit. Ahhoz hogy az animáció valóban különleges és egyedi médium legyen, saját ötleteket kell kidolgoznia, vagy ha mangát dolgoznak fel, akkor szerintem jobb ha átírják a történetet a filmre. Ezenkívül számos olyan manga létezik amit tényleg nagyon jó olvasni, de nem feltétlenül felel meg a film követelményeinek a stílusa, vagy a történet hossza. Ahelyett hogy az "animációs mangát" eröltetnék, jobb lenne ha mindkét oldal külön utakon járna, és úgy vizsgálnák mi a jó és rossz, hol lehet még fejlõdni.
DH: Meliket találod a legjobban sikerült munkádnak?
MS: Mindegyikükre úgy gondolok mint a gyermekeimre, és mind egyformán kedves a számomra, szóval nem tudom megmondani melyik a legjobb. De talán mindent összevetve az Appleseed sikerült a legjobban.
DH: Mivel töltöd a szabadidõdet?
MS: Pókokat fényképezek és papírmasé figurákat készítek (sajnos mostanában nem igazán csináltam). Mivel mindig szerettem rajzolni, nehéz számomra különválasztani a munkát a szórakozástól.
DH: A szines munkáid közül néhány elég különleges. Hogy éred el ezeket a hatásokat?
MS: A válasz grafikai szakmai szakszöveg volt, amihez én sajnos nem értek, így még körülbelül sem tudtam lefordítani. Ha valaki tud nekem segíteni ebben, írjon! - Meglivorn
DH: Van munkatársad?
MS: Nincs asszisztensem vagy produkciós csapatom. Még ha akarnék is, Kobe környékén, Tokioval ellentétben nem túl sok ilyen ember van. Bár az üzleti ügyekre mint a számlák, jogok, üzleti tárgyalások alapítottam egy céget. Ez lehetõvé teszi hogy az üzleti ügyeket a cégre hagyjam és a kreatív munkára koncentráljak. Amíg a képregényekrõl van szó, egyszerûbb egyedül dolgoznom.
DH: Mennyit keres japánban egy manga-mûvész?
MS: A manga elismert kreatív médium japánban, és különbözõ fizetések vannak. hatalmas különbség van a legjobban és legrosszabbul fizetett mana-mûvész között. (Bár Japán gazdasági nagyhatalom, a pénz a cégeknél van, nem a lakosság zsebében. Japán egy békés és kellemes hely, az igaz, de egy ház ára 20-30 szorosa egy átlagos fehérgalléros alkalmazott éves bérének [a fordító megjegyzése: Csak? Szerencsés népek :Þ].) Egy pletyka szerint (az igazságát nem garantálhatom) a legjobban fizetett manga-mûvész éves keresete 3 millió dollár (lehet hogy ennek felét elviszi az adó, de még akkor is 70 szerese az átlagkeresetnek!), a legalacsonyabb fizetésûé 500 dollár (amibõl kétségtelenül nehéz megélni). Egy oldalankétni 100 dolláros átlaggal egy negyvenoldalas sorozat egy havilapnál, 36 000 dollár körül hoz évente, majdnem annyit amennyit egy átlagos bérmunkás keres. És ha a mûvész megrajzol 200-300 oldalt, kiadhat egy kötetet, és élvezheti a jogdíjakat majdnem vég nélkül, amig csak a kiadványt veszik. A nagyobb kiadók 20-30 oldalt követelnek hetente, oldalanként 100 dollárért. A mûvész szintén kap 500-5000 dollárt egy illusztráció felhasználási jogáért, pl videójáték borítójára. Szóval egy tehetséges mûvész némi szerencsével (a közönségnek tetszik vagy nem) határozottan jobban keres mint egy cégalkalmazott. Persze a dolgok nem mindig alakulnak úgy ahogy szeretnéd, ezért manga-mûvésznek lenni komoly kûzdelem, ami a szerencsejáték sok ismertetõjét magán viseli.
Végül pedig komoly kiadás az asszisztensek alkalmazása, akik szükségesek lehetnek egy kiadó követelményeinek kielégítéséhez. Jól kell dolgoznod hogy üzletileg sikeres legyél, de csak jó munkával sikeresnek lenni szerencsejáték.
A Ghost in the Shell-t átlagosan negyvenoldalas fejezetekben írtam, és általában negyven napot vett el egy fejezet megrajzolása. De a munkára jutó idõm valamint a munkám hatékonysága nem egyenletes, és nem mindig tudok egy oldalt megcsinálni egy nap alatt. Valódi harc hogy kész legyek "lapzártára".