Magyarországon a szinkronszínész lenne a legmegfelelõbb fordítás, azonban a megítélése, a munka elismerése merõben más japánban a seiyuuk esetében, mint nálunk a szinkronszínészek 'megtûrt' státusza. Mint az a manga/anime-találkozók (convention-ok) tudósításaiból látható, a seiyuu megítélése, elfogadása azonos a hagyományos filmszinészekével, ugyanúgy rajongótáboruk van, és a fellépések ugyanolyan sikert aratnak, mint mondjuk egy STAR TREK con. esetében.

Hayashibara Megumi[] a kedvenc seiyuu-m. Tulajdonképpen az õ hangja, játéka volt az amely elõször megragadta a lelkemet, aki megkedveltette velem a japán nyelv hangzását, formáit. Annakidején a Slayers mozifilm volt az, aminek nem csak a képi, de a hangvilága is megragadott, s nem utolsó sorban Hayashibara-sama érdeme hogy Linát nem tudom megunni akárhányszor látom. Az általa játszott figurákat megtölti élettel, dinamikával, lendülettel, sõt az is elõfordult, hogy a többi karakter elhalványult mellette (Video Girl Ai). Persze többnyire a hangjának megfelelõ szerepet kap (van ahol erre odafigyelnek), de nem csak a harsány, központi szereplõket képes hatásosan eljátszani, erre nagyon jó példa a Sailormoon-S mozifilmben Nayotake Himeko, az ûrhajósnõ szerepe. A filográfiájában láttam ugyan a nevét, de nem ugrott be kirõl van szó, hiszen Hayashibara-sama általam ismert szerepei, és Himeko alakja valahogy nem passzolt. Aztán láttam a film japán verzióját, és nem volt kétség. Tökéletes hang, tökéletes alakítás.
A hangja az a fajta ami nem hagyja a hallgatóságát érintetlenül. Vidám, csengõ hang, teli élettel és érzelmekkel. Vidámsága egyenesen ragadós, elég csak rágondolnom és elfog a vigyorgás, hallatán még egy haldokló is felvidulna. Egyébként mielõtt hangszínész lett, Hayashibara kisasszony ápolónõként dolgozott...
Hayashibara Megumi jelenleg a leginkább foglalkoztatott, "sztárolt" seiyuu. A filmográfiája több mint 80 filmet tartalmaz, ami kétszerese az általam ismert többi seiyuu (Tomizawa Michie, Hisakawa Aya...stb.) munkáinak, és akkor a számolásból kihagytam a hanglemezeket, az audioregényeket, játékprogramokat és egyéb médiumokat, ahol szintén sûrûn felbukkan. Két saját rádiómûsora is van, a tokioi Tokyo Boogie Night és az osakai Megumi no Hearthful Station.

Hayashibara Megumi szerepei többek között:  Anime Karakter  Slayers Lina Inverse  Lost Universe Canal Worfeed  Cat Girl Nuku Nuku Natsume Nuku Nuku  Video Girl Ai Amano Ai  Ranma½ Saotome Ranma-chan  3×3 Eyes Pai/Sanjian  Evangelion Ayanami Rei, Ikari Yui  Ponpoko Sasuke  Cowboy Bebop Faye Valentine  Tenchi Muyo in Love Achika  Sailormoon-S Movie   Nayotake Himeko

Néhány száraz adat:
Hayashibara Megumi 1967 március 30.-án született Tokióban. 155 cm magas, 0 vércsoportú. jelenleg az ArtsVision-nak dolgozik. Hobbija a telefonkártyák gyûjtése és az evés ^_^. 1998-ban ment férjhez (ezt egy nyilvános lemezfelvételen jelentette be 1000 rajongó elõtt. A férj személye nem ismert, de szakmabeli).
Elõször a Maison Ikkoku sorozatban szerepelt 1986-ban, azóta 89 anime szereplõnek kölcsönözte 82 filmben, illetve sorozatban.
21 játékprogram szinkronja szintén a nevéhez fûzõdik, és 13 rádiódrámában és audioregényben szerepelt.
Megjelent 12 szólólemeze, 54 hanglemezen énekelt dalokat (ezek többnyire anime soundtrackek) valamint kiadott 30 single CD-t.

Kicsoda Hayashibara Megumi?
Talán a Ranma 1/2 nemváltogató harcmûvésze? Takada Yuzo 3×3 Eyes-ének eltökélt küklopsza? Vagy Cat Girl Nuku Nuku, egy halott-macska-agya-egy-jólfejlett-iskoláslánytesben? Esetleg a gyerekek kedvenc (nem-nélküli) nagyfejû hõse, Hello Kitty? A válasz: mind együtt.

Hayashibara Megumi 1967. Március 30.-án született Tokióban, s aki már gyermekkorában is az animáció (fõleg a "magical girl" filmek, mint a Little Wich Sally, vagy a Secret Akko-chan) rajongója volt. Mély meggyõzõdése volt hogy a rajzolt karakterek valóban léteznek, s a kis Hayashibra alig várta a napot mikor Sally-val és Akko-val egy iskolába fog járni. Valódi megrázkódtatás volt számára mikor megtudta, hogy felnõtt nõk adták kedvenc játszótársai hangját.
Hayashibara túlélte a sokkot, de a gyermekkori élmény befolyásolta akkor, mikor jelentkezett egy válogatásra, ahol tizennyolc lányt választottak ki 600 jelentkezõ közül, hogy részt vehessenek az Arts Vision, egy tokioi ügynökség szinkrontanfolyamán. Az Arts Vision leginkább a "kedves fiatal lányok" hangjáról ismert, olyan nevekkel mint Mitsuishi Kotono (Usagi a Sailormoon-ban), Kawamura Maria (Naga a Slayers-ben), vagy Ito Mikki (A-Ko a Project A-ko-ban, vagy #18 a Dragonball Z-ben). A kiválasztott 18 lányból Hayashibara szerint mára csak ketten dolgoznak hangszínészként.
Az Arts Vision tanfolyamának elsõ éve a színészet "fizikai részére" helyezte a hangsúlyt, arra hogy egy szerep hogyan formálódik meg. A második év amolyan "karaktertréning" volt, amelyre minden színésznek szüksége van, de a hangszinészeknek sokkal hangsúlyosabban. Tehát hogy hogyan gondolkozzon valaki hidegen vagy hevesen, hogyan vigyen érzelmeket a hangjába. Hayashibara a tanfolyamot a jövõbe vetett erõs elhatározással végezte el, de mielõtt valóra válthatta volna terveit, még szembe kellett szállnia a szülõi akarattal.
"A szüleim ellenezték hogy a szórakoztatóiparban dolgozzam" - mondta Hayashibara. - "Féltek hogy nem túl biztos állás." - A család nyomására kezdett bele az ápolónõi szakmába. És saját bevallása szeint még ma is mint ápolónõ dolgozna, ha nem történik egy bizonyos incidens, pont akkor, mikor az iskolába indult, hogy beadja a jelentkezését.
"Én mindig hangszínész szerettem volna lenni, de az utolsó csepp a pohárban az a reggel volt az iskolában... A portás nagyon nagyképû volt. Mérges voltam és úgy döntöttem megállok egy könyvesboltnál hazafelé, egy kicsit megnyugodni. Es akkor vettem észre a cikket a tanfolyamról. Ki tudja? Ha a portás kicsit kedvesebb, talán sosem lesz belõlem hangszínész."
Azonban Hayashibra áplónõi képesítése és engedélye többször is jól jött, mikor rajongói életét mentette meg. Egyszer, a Ranma 1/2 egyik rajongói találkozóján Hayashibarát hívták segíteni, mert egy rajongó rosszul lett, és nem volt a közelben orvos, vagy ápoló.
"Egy sikoltozó rajongótömeg közepén kellett pulzust mérnem" - emlékszik vissza.
Máskor hajnali háromkor ugrasztották ki az ágyból, egy másik találkozón, amit a városon kívül tartottak. Az egyik rajongónak légzési problémái támadtak. "Magasan a hegyekben voltunk, és a mentõnek legalább 40 perc kellett hogy kiérjen. Nem volt mit tenni, ott kellett állnom, és megnyugtatnom a rajongót." - meséli. Három év ápolóiskola és fél év ápolónõi munka után végül barátai unszolására abbahagyta az ápolónõi munkát, és visszatért gyerekkori álmához, a hangszínészethez.
"Még csak iskolába jártam, dolgoztam mint ápolónõ, és már kaptam munkát mint hangszinész." Az elsõ hivatalos szerepe egy megnevezetlen, képen kívüli hang volt a Maison Ikkoku sorozatban, 1986-ban. Az elsõ kiírt szerepe (amikor a szinész nevét kiírják a stáblistán) egy évvel késõbb jött el.
Hayashibara elmondása szerint az animáció hangjának felvétele a beszédel (énekkel) kezdõdik, utána jön a háttérzene, végül pedig a hangeffektek (lépések, ajtóreccsenések és robbanások). A hangszínészek felvételi beosztása Hayashibara szerint többnyire teljesen szélsõséges.
"A legrövidebb idõ amit valaha kaptam három hét volt. Ezalatt kellett a forgatókönyvtõl a kész produkcióig eljutni." Bár többnyire kapnak egy fekete-fehér, "durva" animációt, hogy segítsen a szerepkidolgozásban, a szûk költségvetések, és a feszes határidõk néha rákényszerítik a színészt hogy a semmire reagálva dolgozzon. "A legrosszabb eset" - meséli Hayashibara, - "mikor úgy kell dolgoznod hogy nincs semmi a képernyõn csak a végszavak, és a szines csík (a képernyõ alján) hogy mikor kell olvasnod. Ilyenkor elõfordul hogy azt sem tudom hogy néz ki a karakterem, hány személyhez beszélek, és egyátalán, ki is vagyok én?"
Mindezen akadályok ellenére Hayashibra szerint a hangszínész dolga hogy "a karaktert életre keltsem kerül amibe kerül." És azt is határozottan vallja hogy a televíziós munka, akárki akármit is gondoljon "egyátalán nem olyan rossz. Lehet hogy eltart az elsõ hét epizódig, vagy még tovább mire hozzászoksz a karakterhez, de a határidõk maguk, nem olyan borzasztóak. Például a Ranma 1/2 felvétele keddenként volt délután 6:30-tól 11:00-ig."
Ellentétben más színészekkel, Hayashibara szereti megnézni azokat a filmeket amikben szerepelt. "Amit a hangszínész lát, az egy befejezetlen munkakópia. És igazából fogalmad sincs arról, hogy milyen is a végleges rajzfilm. Persze hogy kiváncsi vagyok. És azt is szeretem hallani hogy milyen az összhatás miután a zenét és az effekteket is hozzáadták."
A szélsõséges beosztások ellenére Hayashibara lelkesen szereti a munkáját. "A hangszinészet nagyon változatos. Játszhatok bármit, és ez a legjobb az egészben! Bármi lehetsz! Egy állat, gyerek, szexis asszony vagy kisfiú. Nincs olyan filmszínész aki ezt megtehetné."
De a pályájának igazi meglepetése Hayashibara számára az énekesi karrierje volt, ami egy reklámturné alatt kezdõdött. A Mobile Armor Gundam 0080 War In Thre Pocket címû részében Christina Mackenzie-t játszotta, és egy rövid turnén vett részt, ami japán öt nagyvárosát (Hokkaido, Tokio, Nagoya, Osaka és Kyushu) érintette. A film fõcímdalát Hayashibara énekelte, és miután a King Recors igazgatója "felfedezte", Hayashibra egy új karrierbe kezdett, párhuzamosan a hangszinészettel, az éneklésbe. Idáig kilenc albuma jelent meg, ami azt igazolja hogy ösztönei nem csalták meg. Persze az országos rádiós mûsorvezetõi munka ("Tokyo Boogie Night" Tokió környékén, illetve "Megumi"s Heartful Station" Osakában) szintén nem ártott.
De függetlenül attól, milyen sikeres énekesnõként, Hayashibara elsõdleges munkája továbbra is a hangszínészet, amit még sokáig szeretne csinálni. "Nagyon tisztelem azokat a hangszinészeket akik késõ öregkorukig dolgoznak. Amikor a Dogs of Flanders-en dolgoztunk, a többi színész között ott volt Seizo Kato, aki az apa szerepét játszotta a Star in the Giats-ban(ez egy hosszú TVsorozat volt a baseballról) 1960-ban. Mellette állni és dolgozni szinte félelmetes volt."
A szerepeivel kapcsolatban Hayashibara csak annyit mond: "minden szerep kihívás." Amikor Ranmáról, egy férfi karakter nõi alteregojának megformálásáról kérdeztük, azt válaszolta: "A rendezõ már a legelején azt mondta: Ranma férfi. Tehát a karakteremnek úgy kell gondolkoznia mint egy férfinak, még akkor is, ha néha nagyon... hát... nõies."
Hayashibara a nyilvánosság elõtt szerény és visszafogott, és a ritka nyilvános szereplései teljesen kielégítik minden igényét a szinpadi színészet iránt. Ami azt illeti, a szakmája az ami megakadályozza hogy az arca közismert legyen, s ezzel Hayashibara nagyon elégedett.
"A hangszínésznek a hangját kell ismeni, nem az arcát. Végülis amikor kicsi voltam, azt hittem a szereplõk igaziak. Ez a lényeg, hogy a karakter valódi legyen, és nem a hangszínész ünneplése."
Mikor a jelenlegi kedvencérõl kérdeztük, azt válaszolta: " Szeretem Minky Momo-t. Amikor varázsol, a legtöbb esetben ez semmit sem segít. Szerintem ez arra tanítja a gyerekeket hogy bízzanak önmagukban, és ne mástól függjenek."