Toriyama Akira interjú Az interjú a "Perfect Collection" sorozatban jelent meg, a 2. "Story Book" és a 4. "World Guide" címû kötetben: Kérdés: Nos, mivel a 2. kötet a Történeti Útmutató (Story Book), szeretnék pár kérdést feltenni a történettel kapcsolatban. Elõször is, miért kezdted el a Dragon Ball-t? Toriyama Akira: Miután befejeztem a Dr. Slump-ot, azon gondolkoztam mi legyen a következõ munkám, és errõl a fõnökömmel, Torishima-sannal is sokat tanácskoztam. Akkoriban nagyon élveztem a Jackie Chan filmeket, a Részeges Mestert több mint hússzor láttam. Mivel annyira tetszett úgy döntöttem csinálok egy "kung-fu kid" mangát. Az ötletemet elmondtam Torishima-sannak, és megírtuk a Dragon Boy-t. Az olvasókank tetszett, és ez lett az egésznek az alapja. K: És mi volt a Dragon Ball alapötlete? TA: A Dr. Slump egy nyugati stílusú manga volt, ezen akartam változtatni, és egy kínai alapú mangát csinálni, ezért választottam alapul a "Saiyuuki"-t (az eredeti kínai legenda, amelynek szereplõi a Dragon Ball karaktereinek alapjául szolgáltak). A "Saiyuuki" nagyon képzeletgazdag, rengeteg kanad és izgalom van benne, és úgy gondoltam egy "modern Saiyuuki"-t kellene csinálnom. Ha pedig megvan az alap, azt már könnyen olyanná alakíthatom amilyennek nelkem tetszik ^_^. K: Az elsõ vázlatok alapján úgy tûnik hogy Gokut eredetileg majomnak szántad. TA: Pontosan, mint "Saiyuuki". De változatlanul nem lett volna elég eredeti, ezért normál embernek alkottam. Azonban kellett valami különleges fizikai képesség is. A "Dragon Boy" hõsének szárnyai voltak, és én valami hasonlóra gondoltam. Így született meg Goku farka. Aztán ott volt a 7 Sárkánygömb amelyek ha valaki összegyüjti mindet, teljesítenek egy kívánságot. Úgy éreztem a felkutatásuk valami hasonló utazás mint a "Saiyuuki"-ban. K: Szóval ez volt az alapötlet. És a Tenkaichi-Budokai-ig (A Harci Mûvészetek Nagy Tornája) végig meg is maradt mint vezérfonal. TA: Igen. Bulma volt a Sanzu szerzetes, Oolong Chohakkai és Yamucha Sagoju. Kezdetben úgy gondoltam a történet a hét gömb összegyûjtésével be is fejezõdik. K: És késõbb, amikor a Tenkaichi-Budokai-t kezdted, azt hogy találtad ki? TA: A Budokai-ig a Dragon Ball nem volt igazán népszerû. Egyszer Torishima-san azt mondta: "A hõsöd kissé szétszórt, nincs benne semmi megfogható. Nincs semmi határozott célja. Ezért nem népszerû." Rossz néven vettem hogy támadja a figurámat, hiszen szándékosan alkottam ilyenre. Tényleg rosszul esett a dolog, de értettem mire gondolt. Ezért leültem gondolkodni: "Jobb ha népszerûbbre csinálom." Elgondolkoztam mit akarhat Goku és szinte egyértelmûen jött a válasz: "Erõs akarok lenni." Gondoltam ezen a vonalon indulok el. A Dr. Slump-ban volt egy Grand Prix, ami nagyon népszerû volt, úgyhogy alkottam egy másik versenyt. A Tenkaichi-Budokai-t. Gokun kívül az összes szereplõt kidobtam, visszahoztam Zseniális Teknõst és kitaláltam Kulilint. És hirtelen, a Dragon Ball népszerû lett. K: De Goku nem gyõzött a versenyen, ahogy a legtöbb hõs tette volna. TA: Igen. Csak harmadik alkalommal hagytam gyõzni. A verseny alatt az olvasók úgy gondolhatták: "A végén Goku úgyis gyõzni fog!" Tudván hogy az emberek így gondolkoznak, és mivel olyan gonosz vagyok, lehetetlen volt hogy gyõzni hagyjam ^_-. K: A Tenkaichi-Budokai volt a történet elsõ fordulópontja. Utána jött a Vörös Szalagrend Hadserege. TA: A Vörös Szalagrend Hadserege nagyon hasonlított a Budokaira, csak nem verseny volt. Akkoriban sokat játszottam egy SNES játékkal, a Spartan X-szel. Egyre erõsebb és erõsebb ellenfelek jöttek és le kellett gyõzni õket. Pont mint a kung-fu filmekben. Mivel elég sokat játszottam, felhasználtam az ötletet. K: És végül megjelent Piccolo-Daimao. TA: Addig egyetlen gonoszt sem lehetett igazán gyûlölni. Egy igazán gonosz karaktert akartam alkotni, és Piccolo-Daimao az is volt. Ez volt az a rész aminek a rajzolását a leginkább élveztem. K: Ezek után az ellenfelek elkezdtek erõsödni. TA: Kezdetben a Föld legerõsebbjei, aztán az idegen Saiajinok. A szereplõk egyre magasabbra törtek az univerzumban. Amikor Freeza elõször eszembe jutott csak egy földesúr volt, aki a világ leggonoszabbja. Végül az univerzum földesura lett belõle. De egy egyszerû "ellenségtápolás" rossz lett volna ezért találtam ki a Ginyuu Különleges Alakulatot. A fiam nagy rajongója volt a "fighting force" TV mûsoroknak (ezek a mûsorok nagyon népszerûek japánban, hasonlóak az ameriki Power Rangers-hez), mindig azokat nézte. Valami ilyesmit tettem a történetbe. Ráadásul a mûsorokat a TOEI készítette aki a Dragonball Z-t is... K: Majd következtek a Kiborgok és Cell... TA: Hát, mivel a szereplõk az univerzum legerõsebbjeivé váltak, nem maradt más amit legyõzhettek volna, csak az idõ. Ezért került a történetbe az idõutazás, ami igen megnehezítette a dolgomat. Olyan volt mintha egy nagy mocsárba tévedtem volna, vagy valami ilyesmi. Általábban azzal foglalkozom mi fog történni a héten, és nem tudom mi lesz azután. Akkoriban viszont folyamatosan egyeztettem a fõnökömmel, mit fogok csinálni a jövõ héten ^_^. K: A Cell saga után mindenki azon tûnõdött Gohan átveszi-e a központi szerepet... TA: Azt akartam hogy Gohan legyen az új hõs. De nem jött be. Úgy tûnt az emberek nem elégedettek a fõszereplõvel amikor összehasonlítják Gokuval. K: Tényleg, ki a kedvenc karaktered? TA: Hmm... Azt hiszem Piccolo. A rosszfiúk közül Piccolo-Daimao volt a kedvencem, és azután is Piccolo maradt a legkedvesebb. De Gokut legalább annyira kedvelem. Vejiita..., hát õt nem szeretem annyira, de nagyon hasznos volt, sokszor jó szolgálatot tett. Mostanában pedig igazán élvezetes volt Satan-t rajzolni. Sosem gondoltam volna hogy Satan ilyen fontos szereplõvé válik. Eredetileg egy "egyjelenetes" szereplõnek szántam. Az oka hogy Satan fontossá vált talán az, hogy tényleg élvezem a hülye poénok kiagyalását, jobban mint a csatajeleneteket ^_^. K: Ez igaz Gotenksre is igaz? Egy "legenda" szerint mikor a fõnököd Takeda-san látta a nevet a kiadóban, mindig nevetésre fakadt, hétrõl-hétre. TA: Azt hiszem a szívem mélyén mindig is gag-manga mûvész voltam ^_^. Mindig az jut eszembe hogy folyton sokan támadnak egyetlen ellenfélre. Ez elég gyáva dolog ha jobban belegondolsz. Úgyhogy a harcosok folyton váltották egymást, cserélõdtek. K: És a végén, a Majin Buu elleni csatában Goku nevet utoljára igaz? TA: Pontosan. Amolyan "Jól csináltam, büszke vagyok magamra" módon. Harcolni egy-egy elleni csatában, bármilyen erõs is az ellenfél, ez Goku legnagyobb vágya nem igaz? K: A mangát végiggondolva tényleg ez az amit Goku akar. Nagyon köszönöm hogy idõt szakítottál rám. K: Mivel a 4. kötet címe Világkalauz, talán kezdjük a világgal. A Dragonball világa eltér a valós világtól igaz? TA: Igen, az összes általam írt manga kitalált világokban játszódik. Már az elsõ munkám óta így dolgozom. A Dr. Slump-ban szintén "Földnek" nevezték a világot, azonban az nem egészen az a Föld amit mi ismerünk. Cashman hasonlít a valós vilgra, de egy nemlétezõ országban játszódik. K: Miért kitalált világokat választasz? TA: Mert így sokkal egyszerûbb. Mindig az egyszerûbb megoldást választom. Ha a valós világot használnám, meg kellene néznem a valóságot mielõtt bármit lerajzolok. A házakat, jármûveket meg hasonlókat. Ha ezektõl eltérnék, az emberek azonnal panaszkodnának. K: Én azt hittem a valóságban sokkal könnyebb gondolkodni, és könnyebb azt lerajzolni amit úgy is ismerünk... TA: Tényleg? Ha nem nézed a valóságot, szabadon kitalálhatsz bármit, meg is rajzolhatod. Ezért szeretem jobban a kitalált világokat. K: A tájképek rajzolásánál sem nézed a valós tájat? TA: Általában nem. Habár kezdetben megfigyeltem pár kínai épületet és hasonlót. Amikor elkezdtem a Dragonball-t rajzolni, teljesen más stílust és külsõt akartam mint a Dr. Slump-ban. És mivel úgy éreztem az nyugati-amerikai stílusú volt, ezt inkább keletiesre akartam csinálni. Abban az idõben a feleségemet nagyon érdekelte Kína, és csomó olyat rajzoltam amit az onnan hozott fotókon láttam. Azután már mindent a saját fejem után rajzoltam, a Budokai (Nagy Torna) küzdõterét is. Mielõtt megcsináltam volna, a családommal Bari szigetére utaztunk, és az a sziget lett a Papaya sziget modellje. Az épületeket és a város az ott készült fényképek alapján találtam ki. Elég bonyolult doldog volt ^_^. De aztán a Budokai helyszinét elég sokat használtam a késõbbiekben, úgyhogy tényleg el kellett mennem arra az útra ^_^. K: Használtál más látott tájat is? TA: hmmm... Azután már nem igazán... De igen, azt a helyet ami alatt Babi-Di elrejtette a hajóját egy fotó alapján rajzoltam ami afrikában készült. Gondoltam ott hatalmas síkságok vannak, és én azt szerettem volna rajzolni. A vége felé szinte semmi más sincs csak síkságok, szóval nem volt könnyû a dolgom. Igen, tényleg nehéz volt megrajzolni. K: Ha belegondolok, a síkságok tényleg teljesen különböznek az eddigi helyszínektõl. TA: Más tájat akartam mint amit már rajzoltam. Szerepelt már a sziklás pusztaságtól a hegyvidékig szinte mindenféle. Ki kellett találnom egy olyan területet amit még nem használtam, mert az ismétlés unalmas lett volna. K: Sok olyan lakatlan helyet használsz mint a síkságok. TA: Ha Goku és a többiek városokban harcoltak volna, az tényleg megnehezítette volna a dolgom. Meg kellett volna rajzolnom a város lakóit, az épületeket amint leomlanak, meg az összes ilyesmit. Tehát, megoldottam hogy folyton lakatlan területen harcoljanak ^_-. Vagy Bukujutsu-val elrepültek egy ilyen helyre. De ha belegondolsz, mivel Goku minden barátja megtanulta a Bukujutsu-t és képes repülni, sokkal könnyebb a történetet kibontani. K: Pontosan mire gondolsz? TA: Hát, bárki képes gyorsan odarepülni ahol szükség van rá. Ez nagyban megkönnyíti a történet fejlesztését és felgyorsítja az eseményeket. Grafikailag pedig használhatok madártávlatú rajzokat a tájképeknél. Ez volt a fõ oka hogy annakidején kitaláltam a Kintoun-t (varázsfelhõt). Ha folyton autókkal és hasonlókkal kellett volna babrálnom, az hamar idegesítõ lett volna. K: Gondolom a Shoukan-idou(teleportálás) is hasonló okból született. TA: Igen, pontosan. Valahogy el kellett jutni Kaiu-sama-hoz, és Új-Namek-re. Ráadásul mióta Goku megtanulta a Shoukan-idou-t sok új harci variációt használt. K: Ha már a csatajeleneteknél tartunk, nem nehéz folytonosan harcot rajzolni? TA: De. És sejtheted hogy azért mert nem lehetett folyton ugyan azt megrajzolni. Kezdetben amíg Goku kicsi volt, elég szórakoztató volt, de késõbb, ahogy egyre több és több lett a harc, újabb és újabb technikákat kellett kitalálnom. Viszont tényleg élvezet volt megrajzolni a csatát Majin-Buu és Gotenks között. A speciális támadásokat igazi gag-manga módra találtam ki ^_^. K: Hogy találtad ki a támadások neveit? TA: Tulajdonképpen nem szeretek neveket kitalálni a támadásoknak. Valódi élet-halál harcban nem mondod a támadásod nevét nem igaz? Amig ücsörögsz és a támadásod nevét szótagolod, valószinüleg megölnek ^_-. De azt mondják hogy az a jó, ha a támadásnak van neve. A Kamehameha-t a feleségem nevezte el. Törtem a fejem, és azt mondtam neki "Kamesennin speciális támadását valami-ha-nak kellene hívni. Valami-ha, valami-ha..." erre azt válaszolta "Miért nem Kamehemeha?". Ez tényleg tökéletes volt, mert elég hülyén hangzott, pontosan megfelelt Kamesenninnek. A többi technika nevét viszont én találtam ki. Rendszerint olyan nevet választottam amit a technika tulajdonosa választott volna. Vejiita technikáinak angol nevük van, Piccoloénak kanji. K: Amikor elöször kitaláltad Piccolot, kezdettõl az volt a terv hogy idegen lény a Namekrõl? TA: Természetesen nem ^_^. Ugyanez a helyzet a Saiajinokkal. Amikor Gokunak kitaláltam a farkát, úgy gondoltam rá, mint egy nagy majomra. Egyátalán nem terveztem hogy Goku idegen legyen. Piccolo hasonlóan alakult. Inkább visszafelé próbálok következetes maradni. Például Nameken a Nagy Öreg egy trónuson ült egész idõ alatt. Pontosan ugyanolyan trónon, mint amilyenen Piccolo-Daimaoh ült amikor elõször megjelent. K: Tényleg! Most, hogy említetted, tényleg hasonlítottak. TA: Piccolonak valószinüleg maradt pár eméktöredéke Namekrõl. A nameki épületeket és az ûrhajót is Piccolo Daimaoh széke alapján terveztem. Mivel többen mondták nekem hogy hiba volt a történetet az ûrbe vinni, megpróbáltam minnél következetesebbé tenni mindent. K: A történet több földön kívüli helyszinen is játszódik. Például a Túlvilágon. Hogy találtad ki a Túlvilágot? TA: Úgy gondoltam hasonlónak kell lennie Kami-Sama kastélyához, titokzatosnak, mágikusnak, ugyanakkor valami teljesen mást akartam mint a lenti világ. Úgyhogy Lord Enma-t és a segédeit titkárruhába dugtam. Általában elõször megtervezem a helyet, és utána írom meg a történetet, így minden a helyén lesz. Azt hiszem a legtöbb manga-író hasonlóan dolgozik. Elõször a helyszínt döntik el, utána írják meg az eseményeket a helyszínre. Így nem kell annyit gondolkodni. K: Általában lehetséges a történetet következetesen megalkotni, de nem mindig sikerül. A hallottak alapján kicsit betekinthettünk a gondolkodásmódodba. Köszönöm szépen.