Interjúk : 2004. december - ZSEBROCKY: Junkies - Zero-G tábor 2004. - III. Kőolaj Fesztivál, Százhalombatta |
2004. december - ZSEBROCKY: Junkies - Zero-G tábor 2004. - III. Kőolaj Fesztivál, Százhalombatta
2005.02.01. 17:35
Mint ahogy azt már harmadik éve minden nyáron megtesszük, idén is megtámadtuk a százhalombattai csónakházat. Persze nem világuralmi törekvéseink megvalósítása volt a cél, hanem négy nap önfeledt bulizás. Miután mindenki felállította a sátrát, elrendezkedett a faházában, csütörtök délután rövid tábornyitó után elkezdődött az észvesztés, koncertek sorozata hajnalig. Természetesen, mint minden nap, volt Zero-G és Junkies is, de előttük még egy Zorall banda is a színpadra lépett. Hál' Istennek ott is maradtak és elszórakoztatták a "zsúfolt nézőteret". Szasza megpróbálta magát irokéz indiánnak álcázni az arcára festett fekete csíkokkal, de rögtön felismertük. Ha másról nem is, a hangjáról biztosan. Utánuk, mint már említettem, a Zero-G következett, Linda hangja - betegsége ellenére - betöltötte a termet és folytatódott a buli. Marci is lesérült - sajnos veszélyes dolog ez a foci az ínszalagokra nézve - ezért a helyét egy Attila nevű szintén nagyon tehetséges és - a Zero-G tagokhoz hasonlóan - jófej srác vette át. Mire a Junkies színpadra állt, már mindenki teljesen kimerült volt, de mivel minket "csak a Rock and Roll ébreszthet fel", az egész tábor új erőre kapott, mikor a fiúk elkezdték. Persze utánuk se állt meg az élet, mert a koncertek folytatódtak. Először a Porno 69, majd másik három banda szórakoztatta a közönséget. Mikor már "mindenkinek elhúzták a nótáját", kezdetét vette a "szabad-foglalkozás", ekkor ugyanis kettészakadt a társaság, volt, aki Attilával virrasztott és akadtak olyanok is, akik a lemezlovas Rikivel táncoltak. Másnap persze a legtöbben délig aludtak, ám akinek volt kedve és fel tudott tápászkodni, hajnali 11-től kézműves foglalkozáson vehetett részt. Majd mikor az összes Junkies és Zero-G tag is magához tért, megrendezésre került a fórum, ahol minden kérdésre választ kaphattak a kíváncsiskodók. A kihallgatás végeztével ismét megindult a koncertek áradata. Olyan fellépőkkel találkozhattunk, mint a Galapagos, Milk - Andris a Junkiestól kissé eltérő bandája -, és a Sing-Sing előzenekaraként is ismert Snake Heart. Őket kedvenceink követték, Linda és a fiúk fergeteges hangulatot varázsoltak.
A varázslat a Junkies koncertre is érvényben maradt, a közönség továbbra is tombolt. A két koncert között azonban érdekes hangok csendültek fel. Azt hiszem, nem csak én voltam meglepve, mikor a hangszórókból egy teljesen ismeretlen, rocktól nagyon távoli zene szólalt meg. De ez még mind semmi volt ahhoz képest, mikoris végre tudatosult bennünk, hogy a kedves fiatalember azt a kérdést teszi fel, hogy "Buzi-e vagy?". Gondolom, mondanom sem kell, hogy másnap már az egész tábor ettől harsogott, sőt, Andris a Hagyj így-re is alkotott egy új verziót ezzel a szöveggel. Miután a színpadon kialudtak a fények, ismét előkerült Attila gitárja és Riki CD-i. A "kiskórus" leköltözött a partra, ahová reggel Riki is követte őket és a vállalkozó szelleműeket meginvitálta egy kis hajnali fürdőzésre. Többen jól beugrottak - a szó szoros értelmében -, Riki pedig továbbra is kintről figyelte az eseményeket. Szombaton ismét kézműveskedhettünk a délelőtt folyamán és akik szeretik a kihívásokat, még a Sörolimpián is részt vehettek. A versenyt a nagyon találó nevű Buzi-e vagy? csapat nyerte. Ezután ismét a zenéé volt a főszerep. Azonban este egy ruhabemutatón is részt vehettünk. Az extremitásban nem volt hiba, az biztos. A kis szünet után folytatódott az őrület. Ezen az estén olyan nagynevű bandák is meglátogatták a tábort, mint a Fürgerókalábak és a Depresszió. Őket - megtörve a szokott menetrendet - a Junkies követte. Riki a Make me perfect-et énekelte, persze ebben így önmagában nem is lenne semmi különös, csakhogy aznap este Hangya helyett Gabrieli Ricsi játszotta a basszust. Hosszas várakozás után megérkezett a Zero-G is. Mint utóbb kiderült, Hangya - Pestről visszajövet - balesetet szenvedett, mivel egy másik autó frontálisan megtámadta őket. A "sokkhatás" ellenére nem hagyott minket cserben, kezébe kapta gitárját és játszott. Hát, igen, ez a mi Hangyánk! Következő reggel az utolsó napra ébredtünk. Aki még érzett magában egy kis erőt és nem is volt túl lusta, elmehetett a Kun Péter emléktúrára. Remélem, mindenki élvezte, én nem éreztem magamban erőt... Aztán egy motor show-val is elkápráztattak minket, mikoris két srác életveszélyes mutatványokat mutatott be. Délután megrendezték a kareokeet, melyen Junkies, Zero-G, sőt Zorall és Ramones dalok is elhangoztak. Az "amatőr" fellépőket a profik követték, este megint eljött hozzánk Szasza is és persze zorallkodtunk kicsit. Felköszöntöttünk mindenkit, a Boldog születésnapot-tal, ami így a Guns Paradise City-jével sokkal kellemesebb. Mindenkin érződött az utolsó nap hangulata, mindenki maradni akart. Ennek Linda és Andris is többször hangot adott a koncertek alatt. Persze egyszer mindennek vége szakad. De a hagyományt tartsuk meg! Találkozzunk jövőre is!
|